Itt az első rész. Összehányom itt a sok visszás képernyőfelvételt. Remélem, értitek, mi a közös bennük.
Olvasókérdez: honnan mindez? Hogy találkozom én ennyi mindennel? Van egy baráti köröm, beszállítunk egymásnak hüledeznivalókat csetben. Nekem meg újságíróagyam van, és személyesen is traumatizált ez az elfogadástéma.
Tehát mi zajlik itt?
Valakinek van valami nyomora: nem megy neki a szexualitás, elhízott, vagy van egy enyhe mentális baja, emellett kegyetlenül unatkozik.
Kitűzi ezt a mellére: jelszó-zászló-hashtag (az elnevezési kényszer külön érdekes!), olvasgat, youtube-ozik. Onnantól ő elnyomott, becsatlakozik a hasonló sorsúak vigasztalgatására, láthatóvá tételére, érdekképviseletére létrehozott csoportokba (vagy alapít egyet).
Valójában magukról beszélnek, csak az zavarja őket, ami nekik nincs. Nyesedék támadja a macsókat, kudarcos párkereső a bulikirálynőt, macskatartó borong a családanyán. Maguknak követelnek figyelmet, fontosságot, relatív jobb-színben-feltűnést. A kisszerűségüket és a következményes hatalomvágyat leplezik a komolykodó szövegekkel. Boldog-boldogtalan zavarosan magyaráz a facebookon a trendinek hitt társadalomtudományi zsargonnal.
Ezért van az egész jogvédő, identitáspolitikai, szolidaritásra intő irány bukásra ítélve. 2020-ban ez biztosra mondható.
És ebben a közegben a nyomorú tag szörnyeteggé hízik. Ha nem, akkor vicces semmicséplővé.
A csoportok végezhetnek valódi és fontos munkát is őszinte indíttatásból, meg alig leplezett, pénzért progresszív lobbiimportőrök is lehetnek. A belépő viselkedése a lényeg.
Érintett, TEHÁT igaza van. Innentől jóságos is, nem szabad róla rosszat feltételezni, és van hátországa, akik megvédik, bátorítják. Ezzel a stratégiával nem csak azt éri el, hogy mindig igaza lesz, és hogy nem bírálható, hanem azt is, hogy bárkit, aki nem nyomorult (vagy nem ízlése ezzel házalni), betámadhat: privilegizált elnyomó kirekesztő!
Bárkit, aki nem kér a meghatósdiból. És itt a legdöbbenetesebbek a trasnzneműek, a tarnszNők, akik ugye ugyanolyan nők, és a fasz is pina, ez a lényeg. A transz aktivizmust és a transzneműek médiajelenlétét rettentő károsnak tartom, és amennyiben a meleg/bi/leszbikus aktivizmus ilyen jellegű, akkor azt is. A transz érdektolás és meghatósdi káros a nőjogokra nézve, konkrétan ellentétes velük, egyrészt a női terek biztonsága, másrészt a reprodukciós (biológiai) nem fogalma, harmadrészt a feminizmus kihasználása miatt.
Nem, nem sikerült megértenem, felfognom az ilyen és ilyen komolyságú magára találásokat, csak azt érzékelem, hogy borzasztóan örülnek, hogy sminkelhetnek, kísérletezhetnek meg erről írhatnak felszépítve. Hogy már meg a nőiesség is kell nekik. Tranzíció, és megy a rinya tovább, hogy milyen nehéz ez, szorong a kinézete miatt, nem fogadják el, nem talál társat. TE DÖNTÖTTÉL ÍGY. ÉS NEM TALÁLTÁL ELŐTTE SE…
És közben egymásnak esnek, hogy KRITÉRIUM-E A NEMI DISZFÓRIA A TRANSZNEMŰSÉGHEZ.
Bárki privilegizált lesz, aki a nehézségek ellenére nem forrong a sorsa ellen, mert tiszteli azt, amit kapott. Netán boldog is, és csak éli az életét. És bárki, aki nem akar transzneművel randizni. Az ilyen emberek ignoránsak szerinte. Levadássza és kioktatja őket.
https://www.cosmopolitan.com/uk/love-sex/relationships/a10257154/model-struggles-of-trans-dating/
Nem tudom a kiábrándultságom méretét leírni. Ahogy nekiestek mindenkinek, cenzúrázgattak, botrányokat és lejáratásokat kezdeményeztek, hergeltek. Rowling – ti megőrültetek? Dumledore meleg? Van-e transznemű karakter a filmben, mindenki látható? Rowling elárulása.
Ahogy sunyin felhasználnak közösségkovácsolásra témákat.Ott tartok, hogy basszák meg a bántalmazottnő-mentők is, ha a nevükben ki lehetett csinálni Koronczay Lillát, és ennek tömegek örültek szadista módon. Vagy ahogy Epres Panni szent özvegyként kezelése kötelező kör lett, és nekiestek a BESTnek fennakadt szemmel, hát basszus, Epres Panni is egy celeb. Kizárólag a fontoskodók használták az elhunyt férjet is kontentnek.
És az irigykedés. Amikor a lecsúszott Jónás Tamás szól be Juhász Annának, hogy milyen sugárzó, pörgős meg csinos a szülése után, vagy a bukott színész, Dolmány Attila ostorozza a foglalkoztatott pályatársakat, ott az irigység nyilvánvaló. Az elnyomottság-keret arra kell, hogy a nyilvánvalót tompítsa: attól áldozat, hogy nem lett olyan sikeres. Hanem taknő, vagy a kutyának nem kell a randipiacon. Vagy ír, mint Eliza, palacsintákról és macaronokról, ahelyett, hogy előbb húsz évig olvasna.
Ebben a közegben addig szeretnek bárkit, amíg az illető szarul van, vagy a szarba lehúzható, pár beszólással, fegyelmezgetéssel összezilálható. Amíg panaszkodik. Ha erős, ha lepereg róla ez, ha nem kér a nyafogásból, azt nem bocsátják meg.
Így válik ez az egész kollektív önsorsrontássá.
Álszenten kioktatják, hogyan éljen, írjon, gondolkodjon, mire használja a blogját, az elérését, és igyekszenek éreztetni, hogy tartozik nekik valamivel. Mindig a legalapabb közös minimummal jönnek (tisztelet, másság, ne bántsuk egymást, szerintük-feminizmus), semmi érvelés. Lehetőleg nyilvánosan.
És tudják úgy fordítani a szót, hogy aki nem kér ebből az önigazoló maszlagból és helyretevésből, az okozta a bajaikat tuladonképp. Ő az elnyomó!
A hagyományos baloldaliság pedig azt mondja: harcolj, szervezkedj! Ne pitizz az elnyomóknak, hanem taposd ki, ami neked kell! Ezek meg sajnáltatják magukat.
Persze ez azért van, mert hiába volt a hatalom a tőkésnél, a munkásnál még nagyobb hatalom volt, és jóval többen is voltak. Ahogy a nők és a színesbőrűek is többen vannak, mint az elnyomóik. (A rettentően képzett Mérővera szerint ez egyénileg van: ha egy nő csúnyán viselkedik a férfival, akkor ő a férfit elnyomja.) De amúgy a melegek is sokan vannak. Csak ma már kénytelenek vagyunk együtt kezelni a homoszexualitást és a transzneműeket, mert LMBTQIA. Én szeretném, ha külön lenne, és sokan szeretnék.
A törpe kisebbség az, aki nincs elegen, ezért nemtelen eszközökhöz folyamodik. Milyen hatalom van a 0,3-6 százalék transzneműnél? Nincs, ezért sérülékeny és bűntudatot kelt, önsajnálattal hangoskodik és rátelepszik más mozgalmakra. Emellett a szép új világba fektető milliárdosok tolják a lobbiját, nekik pedig pénzt (most és majd) a biotechnológiai piaci térnyerés hoz (hormonok és műtétek, műméh, nő nélküli nemzés, örök fiatalság és társai, ez a jövő profitja).
A “szépbeszédnorma” kötelező gyakorlat az összes alágazatban: erőszakmentesen/asszertíven kell kommunikálni. Tisztelet. Érdemi vita. Valid érvek. Józanul, tisztelettudóan megy a személyeskedés, szemétkedés, kiközösítés.
Én azt hittem, a közös ügy a fontos, emelkedjek hát felül partikuláris szempontjaimon. Valójában féltem azok haragjától, megütközésétől, akik ott lájkolgatnak, és még nem jöttek rá a trükkre. Nem szabad lenézni másokat! Sérteni a csoport érdekét, bomlasztani. Kiröhögni őket. Hinni kell nekik. Azt dörmögi, ő egyszarvú femme királylány.
Azt hiszik, a nőiség felölthető ruha, viselkedés. Smink, hormon, ráoperált szerv. Dölyfös cisz vagyok, ha ez a felszíbnesség meg a feminizmusba beleülés taszít. A sérülékeny csoportok a fontosak, szenvedtek már eleget!
Nekem biztos nem fontosabb a “közös ügy” a józan eszemnél. Ha fontosabb, akkor bedarál, ahogy be is darált sokakat. Mindamellett nem igaz, hogy ez volna a nők érdeke. Olyan nőket képviselni, megérteni, akik azonnal átharapják a torkom, amikor jobban vagyok… akik azt akarták, hogy ha én edzek és jól megy a blogom, akkor tűnjek el, tönkretesznek. Hagyni, hogy tehetségtelen, harsány emberek cenzúrázzanak, rámerőltessék a hülyeségeiket, elvárják, hogy az ő kis önzésüket szolgáljam, micsoda sunyi agresszió! Nem akarok többet megértő lenni, sem bűntudatos, mert akik ezt követelik, azok soha nem viszonozzák.
Milyen privilégium? Kurva kemény meló az életem. Ha a gyereknevelésemet, edzésemet, ciszheteróságomat, írásból élésemet ekézik, akkor joggal gondolom azt, hogy elmentek ti a picsába, és igenis kiröhögöm a taknőt.
Dehogynem szabad őket kiröhögni és lenézni. Sőt, gyógyító.
Amennyiben a homoszexuálisok jönnek a ciszezéssel, hogy valaki pusztán attól ellenség, hogy az elnyomó csoport tagja és nem szolgálja az ügyeiket, és gusztustalanul beszélnek a nyilvánosságban a szexről, belőlük sem kérek. És nem, em tartom magam heteróként elnyomottnak, hanem az egész nem érdekel már.
Nekem a szuverén igazságom a fontos. Például a saját heteróságom megélése, megértése, megírása – az sem egyszerű. És nem, nem vagyok ettől CISZHETERONORMATÍV.
Ezek a hülye szavaitok is.
A nőségem, a gyerekvállalásom, edzésem, ez nekik elnyomás.
Kiteszem a gyermektelen című vendégposztot, mert tabutéma és olvasói igény, hogy NEM KÖTELEZŐ SZÜLNI és ÉLJEN A TUDATOS GYERMEKTELENSÉG. Aztán olvasom itt a kommentekben, ahogy fikázzák a többgyerekeseket, azokat, akik a szülést szépnek élik meg. A szarospelusozást, hogy mekkora szívás és önáltatás az anyaság, sértődött-felsőbbrendűen. És hallgatok arról, hogy… szülni az élet csodája. Én a kakis pelust imádom, semmi sem fogható a babakorhoz, akkor lett a dolgoknak színük, tétjük – ha hagyják a természetet működni, akkor ez ilyen. Nem szülni, a hormonjaidnak és reprodukciódnak nem engedni, vagy nem engedhetni, ez hiány és csonkaság. Az élet, az új élet önmagában érték. Ne írd ide, hogy neked milyen karriered lett meg utazol, meg melyik anya borzaszt téged, mert hányok tőled. Mert szórakozol azokkal, akik igenis vállalták ezt a felnőtt kihívást, és megszülik azokat, akik majd a te nyugdíjadat számfejtik és a ráncos seggedet törlik.
Te meg klímakatasztrófáról hadoválsz. A legaljasabban velem mindig ezek a bukott méhűek viselkedtek.
Vagy a heteróság: annak az archaikus élménye, hogy a gyönyöröm forrása egy olyan szerv, ami nekem nincs, és ez meg, amiben a gyönyör van, neki nincs. A fiúknak a szaga is más. És ebből lett a gyerek, ha a szex nem ilyen, akkor meg lehet erőlködni, kurva drágán, gyerekért vagy gyerek ellen, sértődötten írogatni, milyen drága a fogamzásgátlás…
Én a többit nem értem, nem érzem érzékinek, nem akarok nyitott lenni. A szex tiszta emberségem leglényege és a legnagyobb bizalom. Ezek meg a netről nézegetik a menőséget. Ő a nemi erőszakot és a nők kiszolgáltatottságát teszi fantáziává. Odakomentelik: érdekel!
*
Mindenkit megértek és elismerek, aki önazonos. Nem biztos, hogy egyezik vele az érdekem, de nem fogok kiabálni ellene. De akinek a mássága üzlet, aki leszólja azt, aki nem kér a felturbózott álvalóságból…?
Ti unatkoztok, és nem volt válasz a hiányra a kultúra, az alkotás, a bizalmas emberi kapcsolat, a sárba mezítláb szökkenő futás. Nyilvánosságba kipakolás ízléstelen kompenzációként, csöcslobogtatás és trendi nyaff… Aki képes az egészséges testét behormonozni, átszabatni vagy lealacsonyítani a szexualitás egyediségét, és ezt átpolitizálni, ezzel menőzni, azzal nekem nincsen közös ügyem, mert ő áthidalhatatlanul mást gondol életről, nemiségről, értékekről, a kapott tálentumokról.
És elképesztő látni, hányaknak tetszik ez a beszédmód. Csinálj, amit akarsz, de ezek nem politikai küzdelmek. És az emberek többsége soha nem fogja nektek elhinni, és nem csak a csököttek és ostobák nem. Én nem akarok ilyen világot, és nekem ezeket ne add elő. Ez az én konzervativizmusom: hogy ti röhejesek vagytok, és sehogy sem bírtok boldogok lenni.
És közben nem akarom a látszatházasságokat, a kereszténydemokrata eszményt, a normatív életet sem (erről írtam vagy hatszáz posztot). A dilemma hamis.
Minden érték meg van tagadva, mert ami 21. századi, az a menő. És nem bírtok boldogok lenni egyikben sem. Én annyi szerencsétlen önsorsrontót egy halomban sehol nem láttam, mint ezekben a jogvédős, női meg queer közösségekben.
És ahogy leszedik az előnyt a nyomorukról a cinikus vezéreik. Élvezték, hogy mindig volt min háborogni, közösségi élményként erkölcsösnek tűnni, követelőzni. Közben meg ízléstelen volt, értelmetlen és piti.
*
És az edzés, amit úgy kiforgattak: ez testmánia, nőszégyenítés meg ellenük van. Ahogy mindenki magát nézte csak. És cenzúráz, de közben tagadja a megéléseim érvényességét:
…kommentből törlöm, mert nem a konfrontálódás a célom, hanem az, hogy megértsd, hogy ez nem jó irány. Az első kommenteket hagyom, de ezen a torzozáson végképp felhúztam magam. “”torz állapot”???? végiggondolhatnád, hogy hogyan élsz annak a felelősségével, hogy sokan olvasnak téged és tartanak a feminizmus egy ismertebb képviselőjének.
…a testszégyenítés – megspékelve a szegénység, minőségi éhezés illetve a depresszió nem ismerésével (?) – viszont súlyos károkat okoz. Ezen az elképesztő és a nők közötti szolidaritást hírből sem ismerő, esetenként a patriarchátusnak és a tömegmédiának benyaló (“a narancsbőr legyőzhető” – mi van????) új (?) irányon teljesen el vagyok képedve. Mi ez? És mire jó? A betegeket hibáztatod, amiért betegek, jól értem? Mi jön majd még?
Arra jó, Rita, hogy nézzetek szembe azzal, hogyan éltek, ne legyetek áldozatoskodó, elhízott, lesajnált roncsok, ne ezt jelentse az aktivizmus. És ne is pátyolgassatok önsorsontókat. Igen, ezek életmódalapú betegségek, tehát felelősek (hibásak) érte, és felelőslek még az enablerek, akik extra különcségként, politikai tettként keretezik, ha valaki identitásként jeleníti meg a nyomorát. De hát mindig ez vabn. Aki nem tolja az agendájukat, az -szégyenít.
Ha meg az én komoly, szép, szakrális izmozásomra, erőmegélésemre, belső utamra rámondják a lusták, hogy benyaltam a tömegmédiának… hogy ez kirekesztő, antifeminista! Nemhogy nem szolidárisak meg örülnek a megerősödésnek, hanem káros, amit csinálok, és neki nem kéne ilyen test (nem is lesz soha).
Én ezeket az embereket megvetem, a beszédmódokat a kukába dobom, és, igen, mindezt teszem NAGY HATÁSÚ BLOGGERKÉNT, mert azt én teremtettem meg a munkámmal és tehetségemmel.
Mennyi álszentség, öncsalás, dogmás butaság, hatalmaskodás és erőszak. És mindig olyan… lentről kiabáltak. Nem értettek semmit, nem olvasták el türelmesen, rámondták felszínesen.
Hát legyen. Ez az egész netes cirkusz annyira hamis, én annyira nem akarok olyen lenni, olyan életet, örömöket, hogy én nem akarok már jó lenni, inkább vagyok testszégyenítő kirekesztő terf.
Nem jónak kell lenni, hanem okosnak, szuverénnek, kritikusnak, kompromittálhatatlannak. Nem népszerűségre hajtani, nem tolni lobbikat, cégeket.
Az opensociety szerint sexwork is work, gratulálunk nekik is.
Én én vagyok, nem kell úgy tennem, mintha én plusz egy kis nyitottság lenne az ideális állapotom.
Bejön a kávézóba az imádott színésznőm és a szerelme. Aki egy nő.
Vagy olvasom (fel is egyes részeit G-nek) MGP könyvét, benne a meleg élményeit.
Vagy megnézzük a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című dokut.
Figyelek, hogy megértsem, nem annyira értem én ezt. De nézem. És már nem érzem, hogy valami konkrét álláspontomnak kéne lenni erről. Nincs bűntudatom. Szeretem mindhárom példát, az embereket benne.
Csak ez az egész nem az én ügyem. Semmi nem az én ügyem, ami tagadja a valóságomat, ellentétes vele, és nem, nem fér össze. Aki szerint az abortusz nem nagy ügy. Vagy aki az anyákat basztatja. Aki elitizmussal, osztályhelyzettel vádol, pedig csak lusta és ostoba.
És nem hiszek abban többé, hogy szeretet, érzékenyítés, mindenki tisztelete, megértés. Egy csomóan vannak, akik borzadnak, nem kérnek belőle, nem akar a közelében lenni ennek.
Nem bántanak senkit, de tudják: ez a világ idegen. Hallgatnak. Ez is valami. Csak azt ne higgyétek, hogy elfogadták. Mert az aktivisták mindent megtettetek, hogy ne.