Minek tagadjam, elég sokat röhögünk ezen újabban, hogy #meddigmég, meg hogy “Lengyelországban verik a tüntetőket, bárcsak Gumiszoba is ott lehetne”. Idézetekből kombináljuk ezeket össze, nincs nehéz dolgunk.
De akkor én már nem is tartom fontosnak az #emberijogokat?
De, csak ez a műsor nem az. A hashtagekben, a harsány nyafogással csak használják a nemes emberi jogok fogalmat.
Egy. Hozzáértés. Gyurkó Szilvia jogász. Spronz Júlia jogász, Wirth Judit is. De akik ma az emberi jogok, jogvédelem nevében nyilatkozgatnak, boronganak, posztolgatnak, azok nemhogy nem jogászok, emberi jogi végzettséggel vagy anélkül, de alapszinten nem értik a jogot, a társadalomtudományokat, elméleteket, izmusokat, és azok korlátait, alkalmazhatóságát, kritikáit. Aki valami szép (vagy szörnyű) fotó mellett vinnyog, az nekik áldozat, ahhoz odarohannak hírt és habot verni.
Hacsak nem ellenérdekű. De közben odaírják, hogy nem szimpátia alapján kell az emberi jogokat “osztogatni”, és “nem értek veled egyet, de a végsőkig védem azt a jogodat, hogy te is mondhasd” vagy mi.
Maga az emberi jogi diskurzus nem egyetemes, nem öröktől való, nem természeti törvény, hanem liberális találmány, és van neki kritikája. Alapos kritikája is. Például a frankfurti iskola:
https://link.springer.com/chapter/10.1057/978-1-137-55801-5_29
A hozzánemértés, az ügyetlen becsvágy és a harsányság miatt fordul elő túl gyakran, hogy a posztban Mérő Vera magát veri az emberi jogokért, mondjuk Kaleta Gábor kapcsán, jó sok indulatszóval, érzelgősséggel és erkölcsi ítéletekkel, siralmasan nehézkes mondatokban, aztán mindig nagyon csodálkozik, hogy minden második kommentelője kínzást, halálbüntetést vizionál. Pedig az amnestynél annyi még Verának is leesett, hogy azok nincsenek rendben.
Vagy épp sima gyalázkodást lájkol:
(Én, Betlen Annával ellentétben, nem gondolom a stílust lényegesnek, az érvtelenség a ciki itt.)
Kettő. Amikről írnak, azok a legritkábban emberi jogi, jogvédős ügyek. Az emberi jogi témák, ügyek, elvek a nemzetek fölött állnak, és intézményes jellegűek (állam korlátoz kisebbséget, nőket, von meg állampolgárságot, korlátoz mozgásszabadságot, vagy háborúban sérülnek emberi jogok). Hága az emberi jogi bíróság. Kisebb ügyekben szimbolikus és tényleges jogvédelmet folytat például a TASZ, ők mindig egyén–állam, egyén–intézmény viszonyban. Két magánszemély között emberi jogi méretű ügyek rendkívül ritkán történnek. Ha valaki folyton sima büntetőügyekkel áll elő vagy pláne netes csetepatékkal, véleményekkel #emberijogok öve alatt, az nem ért hozzá. Teljesen más területek és szemléletek ezek.
Vagy például ez mi a WTF? Van neki egy barátja, annak egy gyereke, cukiságfaktor, és A CSALÁD ERNYŐFOGALOM, és ilyen manipulatív poszt születik ebből, nyugtassátok meg gyorsan VERÁT (ki mást?), és HELYES:
Ezek csak arra jók, hogy szavakat, eszméket lejárassanak. Nem, Vera, nem határozhatjátok meg önkényesen, aktuális érdekeiteknek megfelelően a család fogalmát, abból ne legyen #család. Sem más szavakat, bármilyen érzelmesen hangzik is ez, és bárhány liba lájkolja. És nem kell védekezni sem: senki nem vitatja el az egyedülálló anyáktól a szülőséget, jár a csépé, sőt, az állatkertbe is be tudnak menni kedvezménnyel.
A hozzá nem értés és ráfüggött sztárkodás miatt nemtelen, pitiáner témákat fújnak fel, áldozatokat gyártanak, minden szót (elnyomás, áldozathibáztatás, -fóbia, gyűlölet, aljasság, bűncselekmény, jogfosztás, emberi jog, család, nő) devalválnak, és megcsúfolják a valódi elnyomás valódi szenvedőit, akiknek a beszédmódját, múltját, történeteit arcátlanul felhasználják, miközben értük nem tesznek semmiti.
Nem minden jogi téma, ami valakinek fáj. Van, ami nem “jogosítható”, van, ami magánügy és van, ami apróság.
Magánügy például, ki mire izgul, hány partnere van, kikkel szexel, milyen megszólítást szeret, milyen a fehérneműje, hogyan értelmezi a hűséget, mit gondol arról, hogy a másik mit gondol. Nem lehet ilyenekkel elnyomni valakit. Kiröhögni ki lehet, bárkit, azért vagy felnőtt, hogy viseld el elegánsan, vagy röhögd vissza, netán győzd meg röhögés nélkül: igenis jó fej vagy jó munkaerő vagy. Aki nem röhög ki, azt vagy nem érdekled, vagy udvarias.
Pletyka, hogy Kajdi Csaba hogyan szólt be egy tévéműsorban valakinek. És nevetségesen szem elől téveszti a lényeget az, aki sztereotip szólásmondásokon vagy vécépiktogramokon háborog. Ezeknek nincsen emberi jogi vonatkozása. Érdekes leíró alapanyag, de moralizálásra nem jó. Aki ilyeneken felháborodik, másokat a szóhasználatuk szerint kontrollál, az unatkozik. Pletykás, sérelemvadász butaság mindez, hatalmas öntudattal.
Felnőtt emberek nem élhetnek úgy, hogy folyton mindenen megsértődnek és kiáltozni kezdenek, ha mégis ezt teszik, akkor pedig segítségre szorulnak, nem tapsviharra. Esetleg direkt csinálják, mert figyelmet remélnek tőle és élvezik. Nem emberi jogi kérdés tehát a “névmások használata” és a “misgendering” (a transznemű “nem” el nem ismerése vagy benézése) sem, csak udvariassági. Ha bírálhatatlan az új és mesterkélt identitáselmélet, vagyis az, hogy a nem, az nem születés és biológia dolga, hanem érzeté, az a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát sérti, és utóbbi nagyobb sérelem. 19. és 29. cikk:
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.
Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.
Három: a lassú elkurvulás. Ez az egész hiszti, ami egyre inkább a szex, szexualitás és életmód köré csoportosul (és oda is egyre kevésbé az örömelv szerint és Eve Ensler módra), ez csak pár éves. Tegnap még nők méltóságáról és testi önrendelkezéséről beszéltünk, ma már a sex work a menő meg a BDSM, és az is önrendelkezés ám, továbbá a pornó is menő.
Tudományt, ugye, számokból csinálunk, írta Vera. _UNk. AZ #AKADÉMIAIKÖZEG NEM ISMERETLEN:
Vera, csinálj tudományt a számból! – szólt Michelle Wild. Bizony, ennek a könyvnek a hátára nem más, mint a pornósztár írt ajánlót:
http://szabomo.blogspot.com/2013/02/a-porno-feminizmus-meg-gracia.html
A sex work koncepciója, valamint a pornó a Nyilatkozat 5. pontjának is ellentmond.
Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.
Más témákkal is ez történt: úgy volt, hogy ne legyen kötelező szülni, sok gyereket vállalni, otthon szívni, az egyedülálló nő is értékes, lehessen karrierje. Ennek nevében a száraz méhűek, a férfigyűlölő leszbikusok, a rusnyák, az aggszüzek hamar elkezdték gyalázgatni a családot, az anyákat, a terhességet, a gyerekeket, sőt, a csecsemőket és a magzatokat is, olyan gyűlölettel, amely korábban nem létezett. A jó életet azonosították a gyerekmentességgel. Megdöbbentő módon egykori tanácsadó pszichológusom is közöttük van, akit igaz, érzékeny embernek hittem.
És a #macska és gazdája felállást is családnak kell tekinteni, hogy egy szónak végképp ne legyen semmi értelme.
“A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme” – ez is a Nyilatkozatból való. Például erre hivatkozhat az, aki tiltakozik a szülők és gyerekeik elszakítása ellen a mexikói határnál. És itt nincs olyan, hogy #acsaládazcsalád, meg hogy ki kéne terjeszteni a “választott családra” is a család fogalmát (a szó jelentése nem ez), főleg nem kutya-macska-tengerimalacra. A háziállat pótlék.
nebazz
A feminizmus hamar megtalálta magának a speciesism-öt (fajizmus/állatjogok, vegánság), és a transzneműek is a feminizmust, de ezek különböző érdekű, célú, súlyú törekvések. Az állatjogok szép és érdekes terület, de nem sok köze van az emberi jogokhoz, mint ahogy a transzneműek békés, biztonságos életének se sok a nőkéhez.
A melegek és leszbikusok polgárjogaiból a hashtagostobák hamar levezették, hogy a melegeknek is jár a gyerek, és ott tartunk, hogy hasznos intézménynek számít a béranyaság, vagyis szegény országok jobb életre vágyó női reprodukciós kapacitásának a kizsákmányoló monetarizásása gazdag, fehér férfiak (és párok) érdekében, mert ezeknek ennyire sánta az erkölcsi érzékük. Pedig a gyerek esély és csoda, illetve sima nemzés, ami a heteróknak igen könnyű – a többiek más utat választottak. Ha te épp a nagy progresszióban jó ügynek tartod a melegek örökbefogadását, akkor persze a Fidesz homofób lesz.
Nincs joga gyerekhez (örökbefogadáshoz se) senkinek, ez nem jog. Jogként a gyerekhez jutás nagyon durván, súlyosan aggályos. Aki ezt nem érti, ne beszéljen emberi jogokról.
A Fidesz nem csípi vagy élteti a homoszexuálisokat, a transzneműeket pedig annak tartja, amik. Nyilván fontos nekik a család és a demográfia, ezért nem vesz részt identitásalapú, individualista mozgalmakban. Viszont ez az alaptörvény-módosítás, amin ma megy a felháborodás, nem homofóbia, hanem az igazság:
Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.
Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
Nemrég még azért írtunk érvelő posztokat, arról beszélgettünk pódiumokon, hogy ne legyenek olyan merevek a nemiszerep-elvárások, erre ma férfiak kérik a sminket, a csípő íveit és azon aggódnak, mindenki nőnek nézi-e őket. A liberális közbeszédben szentként kell őket kezelni, letagadva, hogy súlyos problémáik vanak, és nem közönségre, hanem segítségre van szükségük.
Sehol semmi nincs az emberi jogok között a nemváltásról, nem is levezethető belőle. Úgy élsz, ahogy akarsz, de az állam nem vesz és ne is vegyen részt a valóságtagadásban. Ahhoz kell egy mesterkélt dogma a nemi identitás veleszületett vagy alapvető voltáról.
Már a #poliamoria mozgalma is kéri magának, hogy ők veleszületett identitás:
Hát ez milyen kurva kényelmes, hogy szegény annak született! Ezek mesterkélt, kiagyalt szövegek, semmi közük az élet tényeihez.
Ez a férfi nem hős, és nem is csak ízléstelen kinézetű, hanem olyan ember, akinek a felesége szenved és rosszul választott.
Ez pedig nem érzékenyítés, hanem gyerekhülyítés, és ezt azok is így gondolják józan pillanataikban, akik ártalmatlannak hiszik és tapsolnak neki. Amúgy nem ártalmas, a gyerekek ennél okosabbak, csak értelmetlen.
Szóval az együttérzés, sajnálat dimenziójában nem lehet a lényegről józanul beszélni. A politika, a közös ügyek nem állhatnak egyéni nyomorok elbeszéléséből, érzelmi nyomásgyakorlásból, szenvedésre hivatkozásból. Nagyon veszélyes az emberi jogokhoz kapcsolni mindenfajta sérelmeket, mert ebből önző, önsajnáltató követelőzés lesz, terjeszkedés mások rovására.
Négy: trollokat és lincseléseket hizlalnak. Kötelezővé tesznek fogalmakat, kereteket, szentnek tekintenek egyes csoportokat, az elnyomás fétis, Vera naponta kiosztja, ki a jó ember, miről hogyan “érdemes fontolkodni”, bár ő nem érti azt az érvelést, illetve mi a pozitív családmodell. Ebben a közegben a radikalizmus a menő, az egy mondattal elintézés. Amióta sikerszerző, Péterfy-Novák Éva árnyalatlanul agresszív.
Aki ebből kibeszél, vagy nem ezt vallja, arra rávetik magukat és szétalázzák. Aztán megy a sopánkodás, hogy elszabadultak a kommentek…
Nem csak az van itt, hogy én másképp gondolom a transzneműséget, a melegeket, az emberi jogokat, az abortuszt, a gyerekvállalást, a mcskákat és az őznőt. Inkább az, hogy amit és ahogy mondanak, arról messzire bűzlik, hogy felületes, hangulathergelt, ostoba.