Az első rész: mi a baj a poliamóriával? 1.
Az a baj vele, hogy duma, duma, fontoskodó duma, és nem élet. Az összes ilyen tudatos szövegelőnek, fensőbbrendűsködőnek azt szeretném mondani: élj inkább, ne netezz! Nem a monogámia a te problémád.
Gyanús lett ugyanis, hogy a polik vagy rakás szerencsétlenségek, akik a gátlásosságukat kompenzálva lendültek kissé túl a szabadosságba, ahol szintén nem terem nekik boldogság, és csak mondják-mondják a tanokat, vagy pedig ragacsos szexualitású nők, akiknek mindig buli volt az élet, nem érezték cikinek, hogy vadásznak tinderen, a barátaik között és bulikban, nem vették komolyan és szenvedték meg a szerelmeiket, mostanra pedig a fő párkapcsolatuk tönkrement, és kiégtek. 2020-ban az összevissza kúrást és azt, hogy van időd erről lírázni, órákig beszélgetni, neten csacsogni, poliamóriának nevezzük.
A cél, hogy a nagy kefélgetés közben még jó embernek is érezhessék magukat, mert ők őszinték és tudatosak, és mindent leegyeztettek (vagyis sikerült a szerencsétlen partnert ebbe belenyomni), illetve progresszívnek is érezhetik magukat (nekik mindig nagyon számít morális szempont, a tudatosság, a párbeszéd és az erőszakmentes kommunikáció, mint tudjuk). Az én összevissza kefélésem poliamória, tehát jó, mert a poliamória etikus. Megint az a lényeg, ahogyan elnevezzük és körülokoskodjuk a teljesen emberi sztorijainkat, amiket szégyellnénk amúgy.
A poliamória azok sportja, akik nem kívánják az esendőséget, sérülékenységet vállalni, ami a szerelemnek és szexualitásnak szükségképpen része, sem a bűntudatot, ami a szerelem és a bizalom megsértésének ára (és az új kapcsolat tesztje is: megéri-e). Sunyiskodás, könnyebbik út és szerelemrombolás ez, amit jól megmagyarázol, és akkor már rendben van.
Az emberi természetből adódóan a poliamória nem tud szimmetrikus lenni: az egyik fél jobban akarja, és (mert) őt odakinn több izgalom várja. Ő a vérmesebb, fiatalabb, vagy neki olyan a közege, hogy van még leszakítatlan virág, vagy egyszerűen jobban néz ki. Ezért lehet, hogy a másik fél nem féltékeny a konkrét történetre, és szereti az ő kis kalandos párját, de a felemás helyzetben az életre magára hogy is ne lenne irigy?…
A poliamória alapvetése, hogy a másik ember nem a tulajdonod, ezt amúgy mindig csak a kertvárosi férjek feleségei gondolták, tehát tudtuk ezt a monogám házasságunkban is (és így bántunk a férjünkkel), viszont ebből sehogy nem következik, hogy akkor viszont a monogámia, az egymásnak tett ígéret a probléma, vessünk neki véget, és indulhat a buli.
A poliamóriának nevezett érzelmi, életszervezési és szexuális zűrzavarban olyanokat csalnak meg, akik ebbe beletörődtek, és hagyják magukat tovább használni: menj, csak ne hagyj el teljesen. Nem tudom elhinni, hogy mindenki elégedett. A legundorítóbb, ami ezt nyilvánvalóvá teszi: amikor a már nem kívánt, ám stabil partner vállán sírnak a szenvedélyről. A tegnap linkelt, második szabadnemes interjúból:
…simán lehetek boldog kapcsolatban az eperajkú Krisztinával, és közben sírhatok a szerelmi bánattól, mert kosarat kaptam a kökényszemű Viktóriától. Nem azt mondom, hogy egyszerű, de hogy így van, az tény. És még az is simán lehet, hogy a Krisztina fog majd vigasztalólag magához húzni.
Ki ne arra hajtana, hogy ő legyen a vágytárgy, az izgalmas, a vonzó? Ki tud erről lemondani? Boldog kapcsolatban…? Nekik ez mit jelent? Milyen önbecsülésű emberek a Krisztinák? Ők megbeszélték, tudatosság, önismeret van – ezt mondják. Illetve: nekik ez való.
Ez senkinek nem való, ebbe csak belekényszerülnek.
Megint “az élet mint svédasztal”: én döntök, minden az én vágyaimat szolgálja, kihozom a maximumot, ami tetszik, azt leveszem róla, a spenótot meg az összegányolt darabokat otthagyom. Rámászom az első találkozáson arra, aki megtetszik. Biztos azt gondolják, legyen más is poli, kezelje ő is lazán, szamár a végállomás. Első látásra, azonnal. Pedig a szerelem, az igazi, az lassan alakul és szemérmes és nagyon tud fájni. Több hónapos, éves megismerés és bizalom, egyezés, összetartozást jelentő élmények sora, nem bulis megkívánás. Ép lelkű embernek a szerelem egyedi és burok. Hát megkérdeztem, együtt vannak-e, nem mintha közöm lenne hozzá, hát nem, akkor szabad a pálya. Nem?
Nem. Érzékeny ember nem viselkedik így.
A szerelem emberi lényege szerint monogám és bonthatatlan burok, egyrészt lassú, finom, néha fájdalmas folyamat, másrészt egy őrület, két, KETTŐ, zwei, two, due, II emberé. Aki szerelmes, annak igaza van. Abba a burokba senki bele nem hatolhat, senki másnak ott helye nincs, a szerelem az övék, ne faggatózz. És ugyan nem társadalomszervező intézmény (az a házasság), de annál lelki, emberi értelemben fontosabb és nagyobb. Amikor már nem bonthatatlan, akkor elmúlt, onnantól nem a szerelem, hanem a stabil kapcsolat tudnivalói és jellemzői vonatkoznak rá.
A poliamória olyanok önelnevezése, akik képtelenek lezárni a nem működő kapcsolatukat, világos döntéseket hozni, megszenvedni-elsiratni a múltat és rendet tenni az életükben. Pedig csak ebből születhet új boldogság. Kenegetik egy kicsit, hogy később sunnyogjanak ki belőle. Szó nincs szerelemről: a régit unják. Egészen elképesztő, mit képesek szerelemnek nevezni ennek érdekében. Egy kicsit kárpótolják magukat (a nemi szervüket vagy a hiúságukat) máshol, és akkor elviselhető az otthoni szar. Vagy pedig már felvették a hitelt, vagy megvan a gyerek a stabil, megbízható, szexmentes vagy lanyha régi kapcsolatban. És az új izgalmassal, aki viszont átmeneti, nincs valódi bizalom és szeretés. Nem lesz hitelfelvétel, se gyerek, lesz viszont tuti dráma és csalódás, és akkor van hova visszaszaladni.
A poliamória arra jó, hogy ne kelljen felelősséget és kockázatot vállalni és állni a gangon lesírt szemfestékkel egyedül a hidegben, teljes, fekete rémületben, kócosan.
Vannak ezek a sztorik, hogy egy partner nem adhat meg mindent: Ági imádta a férjét, Ottót, akivel minden jó, de a természetet is szereti Ági, de sajnos, Ottó modelleket ragasztgat a sufniban inkább, ezért Ági etikusan beújította Lajost, akivel meg járja a hegyeket, ha már ott van, le is szopja, elvégre Krisztus koporsóját sem, és mindenki boldog. Jaj, istenem. Lófasz nem akar itt kirándulni. Az egész egy megúszás, kimatekozás, és Ági-Ottó elemi össze nem illése.
Azért keresnek újat és mást, mert hajhásznak valamit, ami nincs, és így robognak keresztül az életen. Közben ugye menő is, milyen haladó eszmék ezek. A bigottaknak, elavultaknak, one-size-fits-all népeknek nem terem babér! … A bigottak eközben szellő fútta dombon csókolóznak az egy partnerrel, és ott semmilyen terminus, elnevezés, elv, megbeszélnivaló nincsen, csak ők ketten, az Isten, meg a csillagok.
(Nagy i-vel írtam, már megint.)
A poli csoportok, na, az a tiszta buli. Ki a legmenőbb? Lehet hatalmaskodni, cenzorkodni mások legérzékenyebb történetei fölött, így egy kicsit nem találkozol a saját esendőségeddel, míg taglalod, ki nem elég etikus, konszenzuális meg feminista. El lehet játszani, hogy te elvből mondtál nemet, meg hogy te mennyire elítélsz másokat, pedig hát… na. Nem akar megdugni senki.
Ép lelkű ember nem hagyta a trendi netes hülyeségekkel átírni a belső valóságát. Külső, menősködő dolgokból nem lehet belső igazságokat felismerni. A szerelem nem életmódkellék vagy cél, hanem ajándék, csúcsélmény, és csak az kapja meg, aki tiszta marad a hummelzsoltoktól. Meglehet, nem tudok annyi figurát, de az biztos, hogy nekem akkor, amikor belém hatolt, az egész lelkem és a mindenség is reszketett, mintha tizenhat éves volnék.
Ha a szerelemnek vége van, akkor bele lehet szelídülni, vagy le lehet zárni – mindenkinek jobb, ha lezárják és eltávolodnak akkor, ha valamelyiküknek belobban az új szerelem. A szerelmet is, a megcsalást is megszenvedjük.
A szex helye ideálisan a szerelem, esetleg a nagy érzéki vonzalom. A szerelem kifordítja az embert önmagából, nehéz, sérülésveszélyes üzem és nem lehet neki ellenállni. Szerelem vagy nagy vonzalom nélkül pedig nem éri meg a próbálkozás: a rúzsért is kár.
Ennek semmi köze a szerelemhez, ezek más típusú kötődések, és e különbség megkerülhetetlenül fontos, mert definiál:
Mint ahogy egy szülő is szeretheti egyszerre a több gyerekét, vagy én is szeretem mindkét tesómat.
A monogámia nem boldogság (ahogy a gyerekvállalás sem az), hanem egyrészt a szerelemből következik elidegeníthetetlenül, másrészt feladat. Ha nem megy a monogámia, annak nem csak az az oka, hogy maga az intézmény működésképtelen, hanem az is, hogy nem tiszták az érzelmeid, igényeid, belekoptál ebbe a nemiség-vurstliba, és félreértésben vagy afelől, hogy mire való a szerelem, a szexualitás.
Hogy akkor szerintem csak monogámia van? Nem. Létezik az a fajta tapintat, amikor van másik partner, nem sunnyogsz, a másik is tud róla, csak nem belezitek ki egyeztetés címén perverz módon. Velem ez történt azon a filmforgatáson (remélem, nem vágják ki). Van ilyen, és nem, nem etikátlan. Az hisztizik rajta, aki magát rusnyának érzi, vagy anyagi érdekek kötik a másikhoz (kertvárosi feleségek). Semmire nem bizonyíték az, hogy a monogámiának nevezett zavaros életükben boldogtalanok az emberek, hiszen a woke queerek is boldogtalanok.
Hamis az a kép, hogy a régi monogámia hazug és szenvedést hoz, de bezzeg az új, a poliamória, az csupa boldogság. Hogy csak meg kellett venni a belépőt. Értjük, miért hajtogatják ezt, csak nem dőlünk be neki. A valóságban mindkettő zavaros, bonyolult, nehéz, a magány pedig a legnehezebb – senki nem is ígért mást. Szuverén az, aki nem enged a trendeknek, generációs divatoknak, aki nem akar okosabb lenni a sokezer éves, etológiai-biológiai humán lényegnél, hanem megéli és megszenvedi a szerelmet és annak elmúlását is, a megcsalást, az elszalasztott izgalmakat is. A fájdalmat, a hiányt, a magányt is magában intézi, évekig vár akár, nem nevezi el, nem hirdeti ki (vö. “hol vannak a cuki, helyes, gondoskodó, vicces pasik?” wmn kontent).
A szexualitásnak mindenféle változatai léteznek, de nem politikai jellegűek, hanem személyesek. Ha beszélgetni akarsz a szerelemről, irány a szépirodalom: Hrabaltól és Lionel Shrivertől Llosán át Alice Munróig és Lucia Berlinig. Egészen ijesztő az, ha politikává teszik és a közbeszédben pörgetik: e közeg queer hősnővé avatta és enablerként “támogatta” azt a nőt, aki annyira elrontotta az életét, hogy az intimitásra egyetlen esélye, hogy lejár szopni a swingerbe.