Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyiagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam.
Ide is milyen keresőkifejezések futnak be. Nem kíván a feleségem, nem akar velem lefeküdni, és ennek százféle variációja, a mélyükön a meggyőződéssel, hogy kellene neki kívánni és szexelni.
A házastárssal való intim közösség a mérsékeltebbek szerint is, akik nem tekintik kegynek, hogy belementek a házasságba, magában foglalja a kötelező vágyat és a rendszeres szexet. Ha “nincs szex“, azt problémának élik meg. Ez a nézet nem mindig artikuláltan jelenik meg, de ha belekérdezünk, kiderül, hogy egészen sokan gondolják, hogy ha már belementek a házasságba, akkor legyen az életnek ez a területe elintézve, ne legyen a partnerkereséssel, szexhez jutással bonyodalmuk, megkapják a nyugis kapcsolatban, amit akarnak. Ezt a feladatkirovós, elvárós viszonyt nevezik házasságnak, szerelemnek, szeretetnek, és nem az érzelmek és egymás iránti szomjúság valóságát.
Ami meglepő.
Azt várja az ilyen ember, hogy őt az együttélésben kielégítsék, és ha nem teszik, akkor majd elkódorog, máshol keresi. Egyébként így van, az általános zsarolásnak van alapja: ha nem szexelsz velem kedvemre, ha túlterhelsz, ha csak használsz, meg foglak csalni. És meg is teszik, és én nem tudom őket hibáztatni. Szóval érthető, de ettől még nem lesz etikus, sem elfogadható a zsarolás.
Mert ami a nagy tévedés, az az eredeti, ártatlannak tűnő elképzelés arról, hogy a házasság, az együttélés így működik.
A pénz és a gyereknevelés, a munkamegosztás és az anyós témáit messze megelőzve a legnagyobb és legélesebb aknákkal ellátott terület a házasságokban a szex. A szex hiánya, a monoton szex, a vágy lanyhulása, az elhidegülés, a szex játszmaeszközzé válása, sőt, a szex, amint a gyűlölet terepévé válik. Sokat beszélnek erről a házasfelek, de még többet hallgatnak — a jéghegy csúcsa látszik csak a fórumok kommentjeiben és barátnői beszélgetésekben.
Ezek az emberek nem buták és nem rosszakaratúak, sem nem önmaguk ellenségei. Egyszerűen nem akarnak reflektálni, és fájdalmas, elbírhatatlan a valóság, a tévedésük.
És visszaélnek a szexszel. A férfiak szórakozásnak és testi funkciónak tartják, pornóval torzítják, egómegélésnek, vezérhím-önillegetésnek élik meg, ha sok, sokféle, vad szex, több partner van az életükben.
A nőkből a szerepmegfelelés kiöli a vágyat, amit egyébként a társadalmi konszenzus is szankcionál: szabadon, vágyból szexelni, partnereket váltogatni, az őszinte vágy után menni ötven évvel a szexuális forradalom után is tabu, ha nőnek születtél. A házasságukban pedig játszmaeszköznek, mézesmadzagnak használják, a gyerek mellett, másféle hatalmuk nemigen lévén.
Sokkal többet érnének el az ágyban a feleségüknél, ha mondjuk néha besegítenének a házimunkába, és gyakrabban kicserélnék a gyerek pelenkáját.
Ezt írja a magazincikk, amely megrója a férfiakat és a társadalmat azért, hogy a kialvatlan anyukáktól elvárja a szexet. Megjegyzem, ma mindazt, amit egy nő már nem bír, sokkal gyakrabban végzi el egy másik nő, a nagyi, fizetett segítség, rokon.
Szerintem ne azért “segítsenek be” a férfiak, hogy így szexhez jussanak, ezt felejtsék is el. A házimunka sem valuta. Annak, hogy egy férfi részt vállal a közös feladatokból, mégpedig a legmegterhelőbb időszakokban fokozottan, csak a felesége jobb állapotához van köze, meg ahhoz, hogy ő mint férj nem görény, nem hagyta cserben partnerét a közös projektben. De ezért nem jár a szex, mert a szex, az igazán jó élmény vágyból fakad. Ettől az egyszerű igazságtól retteg a legjobban az itt ólálkodó antifeminista: hogy szex nem azért van, mert a nőnek megéri, vagy mert a férfi mindent megtett érte, hanem vágyból, vonzalomból, a szabad nő lelkes igenjéből. Nem mindig van, és nem örökké, és nem elvárásra, és nincs garancia.
A házimunkának, a kedvességnek, a nyugis, bántalmazásmentes életnek nem a vágyhoz van köze. A vágy az vágy, majdnem zárt rendszer. Aki mosogatásért, kedvességért, lojalitásért szexszel jutalmaz, nagyon el van tévedve, és kinyírja a saját szexuális örömét. Aki pedig ebből azt vonja le, hogy akkor tehát nem éri meg jó fejnek lenni, mert így sincs, úgy sincs szex, az sürgősen keressen másik blogot. Nem azért nem vagyunk önzők és görények, mert jutamat remélünk érte, hanem mert ez az említésre sem méltó minimum. Nem akarjuk megkeseríteni sem a magunk, sem a másik életét, akit, ugye, szeretünk és kívánunk, nem csak használunk.
Vagy nem kívánjuk? Mindjárt visszatérek erre.
Elkoptunk az életünkben és elkoptattuk egymást. Férjek tömegei, akik a szexhiányra panaszkodnak, meg mindig valamire, régesrég nem is kívánják már igazán a feleségüket. Feleségek százezreiben hallgatott el a lányság csúszósan rózsaszín vágyakozása, ha megélték egyáltalán valaha. További, egymást szerető párok gyengéden, egymásra figyelve, de a lényeget nélkülözve bonyolítják le az aktusaikat.
Mert mi a lényeg?
A lényeg a szexben az, amiért olyan észvesztő hajtóerő tud lenni. Amikor két ember más teendői elé helyezi azt, hogy szeretkezhessen, amikor akár annak ellenében is, ami fontos, és amiben hisz, akár vétkezve is, alig várja az alkalmat, rohan egymás felé, és megérkezve játszik, árad, és boldogság van az arcán. Amikor a nőség megbízik a férfiságban, és elsodortatja magát vele, puha anyaggá válik a keménysége alatt. Nevezhetjük ezt szerelemnek, neveztem is, amikor abban voltam, de most másban vagyok, és inkább szenvedélynek, vágynak, egyedi kattanásnak mondanám. Játék, kommunikáció, ifjúság, bizalom, erő, énmegélés; mélységes szeretet és jóakarat a másik iránt. Mindezt, ennek a hevületét és varázsát az együttélés, a közös feladatok, gondok és főleg az elvárások, illúziók rontják, erodálják.
Engem az lep meg, hogy olyan sokan tekintik ezt az eróziót szükségszerűnek, mondanak le a sodró szexről, és voksolnak inkább a keretre, a biztonságra, a napok kiszámítható rendjére, miközben az, amiben élnek, valójában keretként sem látja el a feladatát. Inkább hagyják az egész szextémát, problémástul és örömestül, nem foglalkoznak vele, csak az együttélés vélt biztonságát magukénak mondhassák.
Sokan egyébként, elsősorban nők, nem szenvednek nagyon ebben, hozzászoknak a csökkentett üzemmódhoz, ritkás szexhez, a fakuló vágyhoz, mint szem a rosszul világított dolgozószobához. Valódinak és elégségesnek gondolják azt, ami már csak úgy-ahogy, fáradtan, neheztelésekkel, roskadt lélekkel-testtel zajlik, és pótcselekvésekre váltanak, távolodnak. Mindenféle zajlik bennük és a partnerükben, és nem akarnak tudni róla, nem néznek szembe vele.
De a lélek mindig kiált. Aki elfogadja, hogy ez ilyen, már nem vagyunk szenvedélyesek és fiatalok, az vagy belefásul, vagy ha sosem értette, akkor az egész élete olyan: funkcióellátó, és ezzel tulajdonképpen elégedett. Az én bloggeri dilemmám, hogy ha én ezt a belenyugvást ál-életnek nevezem, akkor vajon olyan elégedetlenséget gerjesztek-e, amely amúgy nem létezne. Van ennek értelme? Nem jobb nekik úgy?
De az ilyen emberek nélkülem is vadul és irracionálisan beleszeretnek valakibe, majd helyzetüktől függően titkolóznak, élnek kettős életet, vagy akarnak robbantani. Ezek nagyon szomorú történetek, és nem a csalárdság az okuk, és nem is a blogom meg az új netes női szelek, hanem hogy téves elképzelések alapján kötöttek házasságot, és abban elvesztették önmagukat, szereppé merevedett az eleven lényegük.
Nem mindegy, hogy én honnan beszélek. Nekem nem volt módom megunni a szexet, nem fásultam bele, nem követelték tőlem, nem mentem bele érzés nélkül, nem vált játszmaeszközzé, mindig humán volt. Nekem a szex ritkás csúcsélmény, nagyon kitölt, nagyon áthat. Anya vagyok, voltam feleség, de a leghosszabb kapcsolatom öt és fél év volt. A partnereim általában intelligens, érzékeny, engem szerető emberek (ez nagyon ritka amúgy), önzéssel alig találkoztam.
És én innen azt mondom, hogy a vágy önműködő: ha van, akkor egyszerű a helyzet, ha lanyha vagy nincs, akkor meg az van, nézz szembe vele. Felkelteni a vágyat? Kríziseket, stresszes élethelyzeteket meg lehet oldani, és van, hogy ez a gond. De a ragaszkodást, a bizalmat nem lehet igazi vágyra váltani. Amit akarni kell, már nem olyan, és a csipkés fehérnemű nem válik be. Hacsak nem valami lebontandó gátlás, testi vagy pszichoszexuális gond van. De az nem most lett, valószínűleg. Most az van, hogy vágy nincs, ez a típustörténet.
Milyen érdekes, hogy a vágy sokkal jobban tud működni egy-egy alig ismert, izgalmas, új emberrel, mint az ismert partnerrel.
Mi a teendő?
Azt én nem tudom, de nem kéne erőltetni, ez biztos. Végrehajtani pro forma, ennek nem sok értelme van. Ha vágysz valakire, az tudni fogja, ha nem, akkor meg ne feküdj le vele.
Te egyébként félsz annak kimondásától, hogy meguntátok egymást? Vagy hogy ugyan nagyszerű a partnered mindenféle téren, de azt az igazi vágyat sosem éreztétek? Talán senki iránt nem is érezted?
Föl kéne szabadulni már. Írta József Attila.
Jó szex csak vágyból van, a többi tornagyakorlat. Ha nem vagy nemigen fekszik le veled a partnered, akkor az azért van, mert nem vágyik rád. Az életmódotok, a stressz miatt, vagy mert elkoptatok, vagy mert eredetileg se, vagy mert nem érzi a szexet úgy általában — ez mindegy, a lényeg, hogy mindez nem valami tévedés. Szerethet, lehetnek gazdagító közös élményeitek, de a vágy más. Ha kívánna, akkor lefeküdne veled, maga kezdeményezné. Kívánni akkor tud, ha rád van kattanva. Ehhez nem árt, ha vonzó vagy és izgalmas, és ha van módja a maga férfiságát, nőségét vonzónak, varázslatosnak, önbizalomtelinek megélni veled, melletted és általad, szóval aki szarkupacnak érzi magát, vagy csúnyának, elhasználtnak, unalmasnak, más nőknél kevesebbnek, vagy a szexet mint olyat érzi sok más területnél kevésbé lényegesnek, annak vágy esetén is kompromisszumos lesz a szexualitása.
Sok nő, akivel amúgy elvekben, egyenlőségben egyetértünk, számomra riasztó módon tartja legfőbb jónak a punciját és szexuális hajlandóságát, használja a szexet a szextől idegen célokra, és nyafog, hogy tőle csikarják, és neki milyen rossz, miközben fitogtatja ezt a hatalmát: ez az, amivel revansot vehet a bántásokért. Nyomorú egy élet, és tele van vele a facebook. Ezzel az antifeministák legrosszabb kliséit váltják valóra. Ne csináld. A puncid, amire vágynak, nem nagyobb érték, mint a farok, amire vágysz. Ha nem vágysz, ha senkire nem vágysz, krónikusan, ha az idejét nem tudod, mikor volt belefeledkezős mámor a szex, ha félsz a test valóságától, akkor viszont nem a partnereddel van a gond, hanem a te szexualitásoddal.
Lehet, hogy egy kis ifjonti lelkesedés után már csak azért csináltátok, mert ez a szokás?
Lehet, hogy nem az vagy, akinek hitted magad?
Ha nem kívánod a szexet, akkor egyszerűen ne szexelj, és ne hagyd magad rávenni. Ne használd javadalmazásnak, és ne áltasd a másikat. Te pedig, akit nem kívánnak, tedd fel a kérdést: te viszont mit kívánsz olyasvalakin, aki (már) nem néz rád ragyogó szemmel, nem rajong ízeidért, hajlataidért, és nem várja reszketve, hogy a kemény farkad hozzá nyomódjon, birtokba vegye (igen), és hogy megnyíljon, megmutassa magát, önkívületét… hogy boldogságosan átadja magát a ritmusodnak?
Zavaró, hogy így írok róla? Pedig ilyen, ilyen tud lenni. Ez hiányzik. Ha akkora téma, amennyire el tudja rontani az egész életünket a zavara, meg amennyire szó van róla a magazinokban, akkor ettől akkora. Különben annyira nem fontos, közepes változata sok szót nem érdemel, remek életminőség van nélküle. Komolyan mondom.
Nem tudod elfogadni, hogy nem kívánnak? Fáj? Dühös leszel tőle? Nőj föl. Csak nem egy rögeszméhez ragaszkodsz? Neki már nem jó veled, vagy csak nagyon haloványan jó. Ne akard rávenni, ne kezeld önérzeti sérelemnek, hogy nem kíván. Ez bárkivel előfordul. Tudom, hogy éhezed az érintést, a szeretettség élményét, de ő ezt nem tudja, nem akarja neked megadni.
Akkor…?
Ne is viseld el.
Legyetek felnőttek, erősek, és mondjátok ki, amíg nem mérgesedik el: minden szeretet, összetartozás, szép élmény ellenére ti egymást már nem kívánjátok. Viszont van az úgy, hogy együtt szeretnétek maradni, ez is érthető, mert amúgy jól vagytok, meg a gyerekek, meg az együtt megteremtett élet. Ha szeretnétek még felkavaróan jó szexuális élményeket, akkor ezt valaki mással, máshol kell megtalálnotok, és ha nem vagytok görények, akkor szimmetrikusan, tisztán teszitek, nem hazudozva. Sokkal tisztességesebb megkötni ezt az egyezséget, mint nem bevallani a valóságot, meglepődni a hirtelen beleszeretésen, hazudozni, vagy álnokul, cserbenhagyósan menekülni akarni.
Kapcsolódó bejegyzések:
amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem
az egyenlőtlenség formái: a kicsikart szex
nem a párkapcsolat minősége határozza meg az életet
szeret, csak nem tudja kimutatni
Tagged: üt, házasság, lélek, miért?, párkapcsolat, szenvedély, szex, szexualitás
