felsülsz az ágyban

Ez is olyasmi, amitől homályos gyanakvás tölt el. Nem is tudom pontosan, miért, azzal a gyomortáji nyüszögéssel évek óta megőrülök a beszédmódtól, ahogyan a félig egészségügyi-életmódos, félig kaján-bulváros médiatartalmak az impotenciát kezelik.

És ilyen képeket raknak mellé a stockból:

talán ha néhány ruhadarabot levettetek volna, azt a párnát is elengdné a leány, ha kikapcsolnátok a naplementés borítójú cédét, meg ha nem lenne ilyen iszonyatosan steril ez a szoba…?

Amiket ez a tipikus beszédmód és ábrázolás implikál (és ami mind nem igaz):

az ágybeli “siker” fej vagy írás: vagy sikerül az eksön, vagy nem

eleve: siker (szerintem a jó szex nem igen-nem, hanem kontinuum, skála, és valami más az x tengely, nem a puha faroktól mutat a kőkemény felé)

az aktus valamiért nem sikerül, és akkor kész, a nő csalódott, és ciki a téma, némaság van és szemrehányás, feszengés

a férfinak ez para, mert teljesíteni kell, azt akarja a nő, ez a feladat (hüvelyi behatolás)

nincs a férfinak ujja, se nyelve, elvitte a cica

egyébként a feltételek okésak, a pár szereti egymást, nő és férfi is kívánatos, ágynemű tiszta, csak a pöcs kókad, ez itt a probléma, micsoda balszerencse!

Idegesít, és nem is értem ezeket az álszókimondó írásokat. Mi az a közös referencia, amelyre támaszkodva erről a témáról így lehet kell, érdemes szólni?

Egészen biztos vagyok benne, hogy az epidemikus szexuális örömtelenségnek huszadrangú tényezője a nem kellően merevedő pénisz. Sok más baj van itt, és azért a pöcsről van szó, hogy azokról (az örömtelen életszemléletről, a játszmákról, a szerepekbe merevedésről, az egyenlőtlenségről, a traumákról, a kommunikációképtelenségről) ne kelljen beszélni.

Mink (én és mindenkori partnerem) úgy tapasztaltuk, hogy

bármiről lehet beszélni, és semmi sem ciki; amikor már ciki, akkor kapcsolat sincs

egy jó működő kapcsolatban sem kötelező rendszeresen szexuálisan akítvkodni, lehetnek nagy szünetek, és vétójoga van mindjkét félnek (egy nem, az két nem)

a szex nem sportteljesítmény, vagy ha az, akkor inkább tréfás labdajáték egymás térfelére szaladgálással és a szabályok meccs közbeni átírásával, valamint egyidejű pompomfiúk ünnepélyével, konfettikkel és még állófogadással — inkább ilyesféle, mint mondjuk nyolcszáz méteres síkfutás

nem a farok itt a téma: nem mindig egyformán van kedvünk se egymáshoz, vagy a szex bármilyen formájához, és nem mindig működik csettintésre a testünk (nem feltétlenül spontán se az erekció, se a nedvesedés, még a legnagyobb szerelmi lázban sem), és ez teljesen természetes, nem kell mindig hozni a formát

nem kell szexelni, nem kell betonmerevnek lenni, sem tocsogni a vágytól, és elmenni sem kötelező vagy okvetlen cél mindig, nincs ilyen elvárás, különösen nagyon lelki, hosszú távú kapcsolatban — van, hogy csak úgy létezünk, szagoljuk, érintjük egymást, és ennek ezerféle formája van

előfordul, hogy nagy a vágy az eksön elején, aztán valahogy mégse működnek tökéletesen a szervek

van, hogy ímmel-ámmal kezdjük, aztán mégis, hej, de nagyon (rengeteg fiziológiai és lelki tényező van a nemi szervek működésében, melyekkel szemben emberien, holisztikusan és derűvel viseltetünk)

a kitartó keménység és a *** által szerzett/érzett öröm nem okvetlen jár együtt

a kitartó hadművelet és az állag is mást jelent, és nem mindig egyenesen arányosak vagy fordulnak elő együtt

hiába kemény a pénisz, ha a női rész (csikló+behatolás környéke) nincs szintén erektált állapotban

a mesterséges bizgetés (tabletta) sem okvetlen megoldás, és főleg kínos, ha az ilyesmi a férfi titkos rákészülése: instrumentálissá teszi az eksönt, az illető az óráját nézi, teljesen szervetlenül viselkedik a szerv, mert nem a helyzet, a vágy vagy egyes érzetek és ingerek váltják ki az erekciót, hanem a tabletta (egyébként valóban hatékonyan)

van olyan szer, amelyiktől kemény lesz ugyan, de neki nem jó, vagy mondjuk a hatóanyag görcsös állapotban tartja az ereket, és akadályozza  az ejakulációt — akkor már inkább érző lelkű és változékony hangulatú poéta legyen a ***, mint rendíthetetlen, cserzett talpú spártai harcos

egy-két alkalom után kiderül, hogy nem kell fokozni, optimalizálni, hagyjuk ezt, csak szépen, természetesen, úgy lesz jó

ha nem működik a testünk, de mégis az egyik szexuális verzió, az erekciót igénylő behatolás mellett döntünk, akkor van igen sok eszközünk, hogy az erekciót facili- és akceleráljuk, és ez nem előkészítő macera, hanem maga a szex

olyan is van, hogy vidám és Kiváló Dolgozó a szerv egy darabig, aztán jön a postás, ugat a kutya, vagy valamiért, pl. mert beszélgetni kezdünk, vagy megéhezünk, nem megyünk el az egyikünk/mindkettőnk orgazmusáig, tökéletesen szemlélet kérdése, hogy ez impotencia-e — az emberek nem gépek

nem ismerek, nem éltem át még olyan körülményt, amitől két egymásra vágyó, egymást mélyen szerető ember aktusa igazán kudarc lehet (de biztos szerencsés vagyok)

megállapítom továbbá, hogy a pénisz nem vibrátor és nem kezelhető külön az embertől, nem tárgyiasítható (mint ahogy a nő sem puncija/melle tartozéka)

ha valakinek sosincs/ritkán van merevedése, akkor felmerül a vágyhiány, és annak szerintem nincs reményteljes megoldása, de bármit is csinálunk ezt felismerve, az biztosan nem a nemi szervvel lesz kapcsolatos

amikor egy aktus kudarc vagy nem jó emlékű, az a legritkább esetben van a barlangos testekkel kapcsolatban

akinek se vágya, se erekciója, azt én pszichológushoz sem küldeném, az a kapcsolat szexuális értelemben nem létezik. Vagy időt kell neki adni (tehát semmit nem csinálni, kérdezni, hanem várni), vagy elköszönni. Mivel a szexualitás nem más, mint bontakozó szirmú növény, semmilyen nyomás, sürgetés, javaslat, akciózás nem éri meg (ugyanez igaz a libidóhiányos nőre is, iszonyatosan lehet a megoldási kísérletek közben is traumatizálódni)

tiltakozom a nemi szervek primátusa ellen egyébként is: bőr, a szaglás, a szem sokkal lényegibben és alapvetőbben érzéki

az emberi (humán) szexualitás nem testrész, nem technika, nem megoldott probléma, nem teljesítmény, hanem valami nagyon rejtélyes, összetett, lelki alapú, spontán működés, amely elsősorban az életkedvvel és örömre hangoltsággal van kapcsolatban, és persze nem csak a fiatalok sajátja

a többi, amit köré kerítenek, problémáznak, az aggályok, a vádak, a megfelelési kényszer semmit sem ér, egy lyukas garast sem, akkor inkább semmi se legyen.