már beszélgetni se lehet

Panaszolja huszonkilenc éves fiú ismerősöm.

Hosszan beszélgettünk erről. Hogy neki milyen frusztráló, hogy odalép egy lányhoz, és próbál vele szóba elegyedni, és olyan elutasító és gyanakvó a lány. Bármely lány, bárhol. Miért van ez.

Mondom, Laci (igazából persze nem így hívják), te nem beszélgetni akarsz, és ezt a lány nagyon jól tudja. Mindenki tudja a kódokat. És olyan lányhoz lépsz oda, akihez már sokan odaléptek hasonlóképp, és kérdezgették, hogy milyen zenét szeretsz, van-e barátod, neked milyen férfiak tetszenek, kissé vagy nagyon is átlátszó esélylatolgatásként. Világos, mire megy ki a játék, az is, hogy te is sokaknál próbálkoztál már így. Mindenki tudja, hogy te most “ismizel”, szeretnél valamit, sikernek éled meg, ha megadja a telefonszámát. Ezek a mindig egyforma, sosem szerves kérdések, az álságos odafigyelés, ezeket ti úgy sajátítottátok el, hogy ilyenekről kell a puhítási időszakban beszélgetni a lányokkal. Nem szeretünk puhulni, én azt is gondolom, hogy ez erőltetett, és hogy az emberi kapcsolatok nem így jönnek létre és nem így működnek.

Elképzelhető, hogy a lány csak unja ezt az egész koreográfiát. Vagy nincs kedve beszélgetni általában. Vagy veled nincs.

Jó, de ő mit csináljon. Mégse mondhatja meg, hogy fel akarja szedni, mert akkor még egyértelműbben el fogja utasítani.

Ha igent mondana, mit szólnál? Vagy ha barátságosan beszélgetne, mesélne magáról, ő kérné el a számod?

Hát, annak örülnék, az mégis siker.

Nem gondolnád, hogy akkor ő könnyen kapható és bárkivel így leáll? Mert van, aki így gondolja, és ez a lányok félelme olyan férfiakkal is, akik amúgy tetszenének nekik. És egyébként nem az van, hogy egyenesen szeretitek, ha nehéz a feladat, ha sokan akarják azt a nőt, szóval ő elutasító vagy rejtélyes, de azért a közelében lehet lenni, mondjuk munkatárs, és hosszan próbálkozni, abban a reményben, hogy majd igent mond?

Nem tud erre mit mondani. Hát azért a nők is akarnak ismerkedni, kapcsolatot, meg szexet, nem? Mégis, hogy kezdődjön akkor az egész?

Mondom, mi a cél? Ezzel az egésszel? Odalépéssel, rágódással? Neked mi a célod?

Hát, jó lenne, ha lenne valaki. Egy barátnő.

És ezek az odalépések, ezek bejöttek már valaha? Lemenni szórakozóhelyre, volt egyetemi társ házibulijába, felmérni a kínálatot, eltervezni az odalépést, torkot köszörülni, kimondani azt a hetven százalékosra sikerült első mondatot… volt már, hogy ebből szex vagy randi lett?

Nem volt. De van olyan haverja, akinek ez bejön. Csak buliban ismerkedik. Szinte mindegyiket hazaviszi, akihez odalépett. De ha nem azt, akkor a másodikat.

És ez a cél?

Hát, ez is lehet cél. Neki, a Rolinak ez valamiért megy. Laci amúgy érzelmes kapcsolatot szeretne, nem ilyen egyéjszakásat, mint a Roli.

Kapcsolatot nem lehet “szeretni”, Laci.

Hát, hogyan? Az ember társas lény. Akkor hogy? És ez hol igazságos? A nő annak mond nemet, akinek csak akar, körüldongják, neki meg sose jut senki?

Sose?

Két éve nem. Vagyis csak nagyon feledhetők, részegen, egy-egy. Előtte volt egy másfél éves kapcsolata.

Nekem pont most idézgeti ezt a red pill rémületet angolul egy kommentelő, Laci. Aszerint a sikeres férfi hatalma abban áll, hogy eldöntheti, melyik nővel fekszik le, mert ott zsonganak körülötte. A többi, kevésbé vonzó férfi csak reménykedik, próbálkozik, vár. Kénytelen beérni nem olyan vonzó nőkkel is. És már a házasság sem garancia, el kell tartani a nőt, nem szabad csalni, reklamálni, apasági tesztet végeztetni, sőt, feleséget erőszakolni sem, hát hova fajul a világ? Csak tűrni szabad, csandben várni, hogy hátha hajlandó az asszony, csurran-cseppen szex. A nő hatalma ezzel szemben abban áll, hogy nemet mondhat nem csak a férjének, hanem egy sor férfinak. Kiválasztani, kivel szexeljünk — ez maga a hatalom.

Na most, ha mi megérezzük ennek a gondolkodásmódnak a szagát, hogy állandóan a nőről, szexről van szó, sőt, sok nőről, hódításról, rivalizálásról, meg ellentétről, ami szerint lényegileg más a férfi és a nő, onnantól a férfit nem tudjuk komolyan venni. Ez az egész, ahogy minden a szexről szól, és a szex, az jár, ez taszító. Éspedig a legjobb nő jár, aki neked tetszik, vagy a lehető legjobb. És ha az a nő elutasító, akkor ő nem egy nő, akinek nem jöttél be, vagy akivel elrontottad, mert bénán vagy rámenősen próbálkoztál, vagy épp mert ő leszbikus, vagy van valakije, hanem ő a férfiakat leigázó női hatalom reprezentánsa lesz, aki ellened bír jogokkal, amelyeket a feminizmus révén szerzett ellened, és akinél a pina van, és ad absurdum ilyenek is megtörténhetnek, hogy nem fekszik le veled, sőt, nem is beszélget.

Ez, egyszerre gyanakodni és gyűlölködni a nálad vonzóbbank tartott férfiak és nők iránt, követelőzni, hibáztatni, nyavalyogni, jogot formálni, ez annyira gáz, és Laci, ne menj el ebbe az irányba, ebbe őrült bele Huffnágel, kár volna érted.

És ugye ebből a nyomorból élnek a PUA guruk, a netes társkeresők meg a pornó meg a fél világ.

De azért ez mégis igazságtalan, tűnődik a lankadó figyelmű Laci.

A nők annyival vannak előrébb, amennyivel kevésbé vannak annak kiszolgáltatva, hogy valaki hajlandó legyen velük. Igen, ők könnyen találnának bárkit, ha annyi volna az ambíciójuk, hogy legyen szex, orgazmus (noha van, akiek ez merész ambíció). Ha csak annyi volna, hogy legyen valaki. Jó fej, élményszámba menő partnert ugyanolyan ritkán találnak. Olyat, akiért érdemes feladni az életből ezt-azt, elköltözni, alkalmazkodni, megtanulni bridzsezni, akármi.

Az is undorító, ahogy így besorolja ez a logika a nőket és férfiakat húspiaci értékük szerint, szépség meg rang meg külsőségek szerint, a legbutább sztereotípiákkal, te, Laci, én egy olyan szép alkatú férfit láttam tegnap a Lövőház utcában, egy kifejezetten formátlan testű és nála jóval idősebb nőt csókolgatott nagy boldogan… Ja és ezt az egészet statikusnak tekintik, hogy valaki hány pontot ért el, vagy nem is tudom, és akkor az a végzete, nincs átjárás, ő abba a csoportba tartozik mindörökké, esetleg lehet igyekezni, praktikákat tanulni… Hát ez nem így van. Van, aki neked és csak neked a legszebb lesz, beleszeretsz, a külsejébe is, másnak meg tök más jön be. Vagy életed egy szakaszában igen, később meg nem, mert hiába szép, annyira unalmas vele, vagy irritáló. Két ember között ami zajlik, az nagyon különleges és egyedi mindig.

Amellett ez red pill gondolkodásmód csúnyán megfeledkezik a monogámokról, akiknek ha lett egy megfelelő partner, onnantól nem nagyon érdekli őket a csajozás/pasizás, a húsvásár, valamint megfeledkezik a homo- és aszexuálisokról is.

Le kéne tenni ezt a borzasztó szemüveget, a szexualitásét, a hatalomét. Meg annak lesését, hogy az a lány mire tartja magát, azon csikorogni, hogy ő bezzeg azzal fekszik le, akivel csak akar (egyébként: ha ezzel él, az azt jelenti, hogy megbasszák. Sokaknak kell, mert ő egy csinos lány — és? Ő ezzel előrébb van szerinted?).

Amint elkezded nézegetni, hogy te hol állsz a sorban, meg kinek milyen hatalma van,  abban a pillanatban alá is becsülted magad, épp azzal, hogy ilyen nem létező törvényszerűségekben hiszel, olyasminek tulajdonítasz jelentőséget, ami nem igazán számít, és önigazolsz és hibáztatsz. A csajozásban talán van ilyesmi, hogy jó pasik és jó nők, de az a csajozás olyan is. Az igazi társ megtalálásában, a boldogságban, az élet jó pillanataiban ez nem létezik.

És ahogy így mondod, hogy na bezzeg, a Rolinak megy, pedig milyen kíméletlen és manipulatív, neked meg, aki egy érzékeny, tisztességes fiú vagy, nem jut semmi… Nem vagy tisztességes, Laci. Annyival vagy tisztességesebb, amennyivel neked kevesebb sárm jutott. Te is élnél azzal a rejtélyes hatalommal, szemrebbenés nélkül, ha volna olyanod. Nem volnál te érzékeny onnantól, és nem tartós kapcsolatot keresnél. Megengedhetnéd magadnak, hogy lélektelenül csajozz, strigulákat húzz. Épp a lúzerség tesz óvatossá, lelkizőssé, érzékennyé.

És ahogy szemléled a szerencséseket, az Alfákat, magadat ki is zárod közülük, mindig kudarcosnak érzed, jaj, laci… ahogy megteremtesz egy kategóriát, amelybe te nem tartozol, ez olyan, mint ha a homlokodra írnád, hidd el, ez látszik, hogy fojtottan haragszol a csajozós, kigyúrt vagy pénzes férfiakra, meg a lányokra, akik fintorognak és nem állnak szóba veled, de akiket annyira jó lenne megdugni.

Azt hiszed, annak az irigyelt férfinak a személyiségébe szerelmesek a lányok? Vagy a farkába, vagy a szexuális képességeibe? Van, aki csak a kocsijába. A státuszába, lehet vele vagizni, menőnek számít. Sőt, van, hogy egyetlen vacsoramehgívásba.

Az ágybeli mindig-ugyanazt úgyis sűrű homály fedi. Neked kéne olyan nő, akinek ennyi elég?

Nem. De ő legalább eljut odáig, hogy előkerül a farka, akármilyen is az a farok, mondja erre meglepően nyíltan Laci. Az enyém elő se kerül.

Nekem sincs senkim, régóta. Jövök-megyek, virulok. Közvetlen vagyok, vicces vagyok, megnéznek, szerencsére nem molesztálnak, de nincs. Sírok? Nem sírok.

Na jó, de neked lehetne, szinte bárki.

De aki nekem tetszik, az nekem is nemet mondana. És azt ne hidd, hogy valami életcsászára. Csak nem villant a szikra köztünk, ennyi. Én előrébb vagyok azzal, ha egy random férfi szívesebben lőne belém egy adagot, mint amilyen szívesen veled feküdne le egy random nő? Kit érdekel a random? Kit érdekel ilyen szinten a szex? Mire jó az?

Nektek csak az alfahímek kellenek. Én nem vagyok alfahím.

Nem. Szó nincs alfahímről, és nem vagyunk állatok. Nem is szaporodni akarunk. Hiteles, egyenes ember kell, szuverén, aki nem ezen pörög, hogy nő kell, minél több nő, pina, baszás, és nem gyárt csikorgó magyarázatokat arról, hogy milyen szívtelenek a nők, csak azért, mert a célt is elhibázta, és a kvalitásait is rosszul mérte fel.

De így mi lesz, nem lesz neki barátnője, akit úgy dédelgetne, úgy megmutatná, hogy ő rendes ember?

Lehet, hogy nem lesz. És akkor van az a lehetőséged, hogy ezt emelt fejjel viseled, és addig se hülyíted be magad tökéletes bőrű-testű, dupla análtól hörögve élvező nők napi nézegetésével. Mert ez a ti bajotok. Emelt fő, értelmes élet, várakozás. Az is jobb, mint folyton ezen szenvedni, kínlódni, neheztelni. Ez az egész nem versenyfutás.

Laci, én a gyerekeimnek skandináv könyveket olvasok az élet dolgairól, hogy például ha tetszik neked egy fiú, vagy egy lány, és nem tudod, hogy te is tetszenél-e neki, akkor írj egy kis papírcetlit, hogy te is szívesen randiznál velem?, szóval semmi kásakerülgetés, és húzza alá a jelölt a választ, hogy igen, nem, vagy nem tudom. Azzal a kitétellel, hogy nem csak lány tetszhet például, ha fiú vagy.

És ez jó?

Igen, Laci, ez jó. Amennyiben létezik homszexualitás, és azon nincs semmi szégyellnivaló, létezik ennek gyerek-állapota is. Rábízzuk a gyerekre, ki tetszik neki. És az egymás kerülgetésében meg nincs ez a sok rejtett szándék, álságos kérdés, játszma és csikorgás. Jó, mert arról szól, ami a lényeg. Jó, mert megmutatja, hogy nincs ebben semmi, mindannyian vágyakozunk néha hiába, és nem ciki nemet mondani, nem ciki visszautasítva lenni. Hazudozni szex reményében, meg a másik epekedését kiröhögni, hódítani és színészkedni, az a ciki. Ez ilyen hat-nyolc-tizenkét éves gyerekeknek, érted. Ők meg tudják ezt ugrani, nincs ez a gusztustalan, szívtelen számítás, hogy nem is tetszik igazán a csaj, egy kicsit idegenkedve nézegeted azt, akihez a legközelebb kerülni készülsz épp, csak mert ő volt hajlandó és nem jutott még jobb… és ennyire fontos a szex, hogy még így is…

De akkor mégis, hogy?

Élni kell, Laci, mondom végül, anyásan, mindjárt megy a fogasom, sietek. Élni, megélni, benne lenni a világban, értelmes tevékenységekben létezni más emberekkel, megismerni őket nem szexuális szemmel, rokonszenvezni — és hagyni, hogy megtörténjen.