Amikor azt mondod egy nőre, hogy jó a teste, csak a feje ronda, akkor te is azok közé tartozol, akik a testet, nőnemű humán esetén, szétválaszthatónak tételezik a fejtől.
A feje is a teste, ugyanis. Te arra gondolsz, hogy van a törzs meg a végtagok, és azok jól néznek ki, de az arca nem.
Nem csak arról van szó, hogy az ilyen ember fitymálva és pontozva értékeli a nő testét, ez annál több. A nők vannak így testrészenként külön megnézegetve, értékelve és kielemezve, nem a férfiak. Volt nekem két igen szép osztálytársnőm, az egyik fiú osztálytársunk azt találta mondani, hogy úgy kéne, hogy összerakni az egyiknek a fejét a másiknak a testével, az volna egy ideális nő.
Hát ez nagyszerű. A lényeg, hogy neki tetsszen.
A dejóseggevan férfi, az már az ugyanaz, nőbe’ jelensége, tehát a nők, akiknek elegük van a tárgyiasításból, és megerősödnek, szintén kíméletlenek lesznek, lélektelenül kezelik és viszonttárgyiasítják a férfiakat. Nem szakítanak a paradigmával, nem a tisztelet és a szeretet korszaka köszönt be, amelyben arcokat simogatnak és leheletektől borzonganak a nyakak bőrei, hanem a férfiak is megkapják ugyanazt a fölülről nézős kíméletlenséget.
Test: ami formás, amin nagy a bőrfelület, ami íves, és amin a mell, a segg, a lényeges testnyílások vannak. Fej: ami beszél, néz. A tekintet, a személyiség, a lélek, a személyazonosság, az azonosíthatóság feltétele. Az, amit nézel, a halántéktól a fülkagylón és a pihés hajhatáron át az ajak és orr közötti redőig, szívesen, sokat és közelről, ha szereted azt az embert, és nem nézed, ha nem.
Ami leválaszthatatlan.
Mégis leválasztják. Molnár Anikó, egykori nagy Ő mesélte, hogy amikor már az őt kitartó férfi ráunt, nem szerette, ridegen bánt vele, akkor csak nagyon gyorsan és hátulról intézte el a szexet, és közben hozzá sem ért. Akit használunk, annak nem nézünk a szemébe.
Barátnőm meg azt meséli, hogy amikor szex van, soha semmijéhez nem ér hozzá a partnere, csak a múlhatatlanul szükséges nemi szervhez, nagyon ritkán a melléhez. Én ezen évekig gondolkodtam: ez hogy lehet?
Érdekes, hogy ugyanakkor a szexuális játékszereknek, a guminőknek és torzóknak fejük mindig van, azon is megfelelően kiképzett nyílással. A dehumanizáló, megalázó pornóban is a nő az, akinek minden testrésze látszik, és ott pont ez, a felismerhetőség biztosítja a rituális szégyent: igen, ő az, ő ilyet csinál, bárki láthatja. Ott a férfiak a fejetlenek, az azonosíthatatlanok, a gyakran csak homályosan vagy hátulról ábrázoltak és ezáltal — “színészként” — védettek.
Ugyanakkor: ilyen testet szeretnék, mutatja Sarka Kata a fészbukon, és ott van a hibátlanul formás és feszes test, fej nélkül, és nem tudjuk, kié, mert nem is az számít, nem fejre gyúrunk amúgy sem (body building), ez csak egy test, egy valami, amit meg kell szerezni, egy dolog, egy termék, voltaképp, dizájntárgy, szabványosított formák, méretek, állagok.
Amikor fej nélkül ábrázolnak egy női testet, vagy levágják a fejét a képről, hogy a nyaktól lefelé látható test közzététele, vagy mondjuk a fenék, a derék, a comb, a thigh gap külön jogilag kevesebb gondot okozzon, hogy tulajdonosa ne legyen felismerhető, meg hát amúgy mit van mit nézni egy fejen, akkor is dehumanizálják azt az embert, akié a test, és ezzel együtt gyakran szexualizáltan, vagyis tárgyiasítva ábrázolják.
Eközben még mindig a női arc, ajak, tekintet, hosszú haj az, amit a legtöbb vizuális elemet is tartalmazó hirdetéshez használnak, még mindig ez a befutó, de újabban van egy trendje a felcserélhető ki-tudja-kié testnek. Az álarcos, vagyis rejtélyes arcú és szexualizált nő pedig igen régi fétis.
Amikor így külön kezeled ezeket, akkor nemcsak a testet tételezed szétválaszthatónak a fejtől, hanem ezáltal inherens módon a testet (fizikai valót) is a személyiségtől. És amikor azt nézed, kinek milyen az alakja, amikor pusztán testeket nézel, vadidegen emberek testét, The Hundred Hottest Butts Ever összeállítás, meg ilyesmik, akkor ugyanezt teszed, és ez megint olyasmi, ami nem humán, és ami nem lesz, ne legyen egy igazságosabb világban. Minden moralizálás nélkül mondom ezt: amikor a test eszköz, önvaló, akkor baj van.
Jegyezd meg jól, az emberek egyben vannak, csomagban. Nincsen test fej nélkül, nem érdemes férfiak kinézetét sem külön megnézegetni, kielemezni, tárgyiasítani, mert mindig, mindig átüt a bőrön, az izmon az ember lénye. És valójában nincsen szexualitás se személyiség és személyesség nélkül, illetve van, de olyan is, kiábrándító és instrumentális, és nincsen funkció lényeg és önazonosság nélkül. Mindenki biztosan elégedetlen és boldogtalan lesz, aki ezt nem érti.
Ha angolul olvasnál a fej nélküli nők reklámbeli szerepéről, ez egy érdekes cikk, sok képpel:
http://newsfeed.time.com/2014/01/10/off-with-her-head-the-headless-womans-place-in-art-and-ads/
Meg volt ilyen film is:
Tagged: attitűd, értékrend, humán, szex, szexualitás, tárgyiasítás, test, testkép
