Jaj, vendégségben vagyunk, alszom és eszem, jól vagyunk tartva, de így estére:
a törzsolvasó elbeszélgetett a blogbulin, majd megírta.
…és mi a panasza..?
Az empátia és az őszinte érdeklődés teljes hiánya közepette kimondott kérdés – ami, ha jobban belegondolok, nem is kérdés, hanem egy odavetett három szó, amit ki sem kéne mondania, az van benne leginkább, hogy mi a faszért nem tettétek már ki táblán ezt a kérdést, hogy húsz (harminc, negyven) éve mindig meg kell kérdeznem. Nem egyszerűbb lenne egy tábla a „kérem, kopogtatással ne zavarja a rendelést!” alá kisebb betűnagysággal: „kérem, kérdés nélkül is mondja el panaszát!” – egy pillanatra elgondolkodtat. Hogy van nekem panaszom? Van persze, csak sem érdeklődéssel, sem anélkül nem szokta ezt megkérdezni tőlem senki. Tényleg! Kész szerencse, hogy van ez az éves rákszűrés. Kötelező.
— Nos?
Tényleg érdekli? Merengek tovább, aztán eszembe jut!
— …vannak ezek a vérzések.
— Igen. Igen. Köztes vérzések. Ez ebben a korban természetes.
— Nem, nem. Utána mindig. Meg persze közben is. Gyakran.
— Úgy érti, házasélet közben és utána?
(Istenem, micsoda szó ez! Házasélet! Ja ja ez nem jött a számra olyan természetességgel. Házasélet. Mifaszez? Eleve elkezdtem szexelni már olyan régen az idejét se tudom. Aztán szexeltem én házasélet helyett és mellett is. Az akkor mi lehetett? Na mindegy is, asszem.)
— Igen.
— Hát akkor írok fel egy gyógyszert. Ezt szedje be az utasítás szerint és akkor megszűnik ez a kis kellemetlenség.
(Kis kellemetlenség. Aha. Jó ezt tisztázni, hogy ez mi nekem, akkor most már minden érthető. Ez kicsi is és nem szar és nyomorék vagyok, hanem csak van egy kellemetlenségem. Mint a szűk cipő. Venni kell másikat, azt hadd szóljon!)
Átsétálok a patikába, pont útba esik vissza az iroda felé. Merthogy munkaidő van, de az éves szűrés az nekem munkaköri kötelességem is, így minő szerencse ezzel is tölthetem a munkaidőm egy részét. Írok egy jó kis jelentést, vagy előterjesztést a kettő között meg a nőgyógyász elmondja, hogy mim van nekem. Kellemetlenség. Aszondja. Kellemetlenség. Ezt mondogatom magamban. Sorra kerülök. Kérdezem a patikust (kérdezze meg gyógyszerészét orvosát, szót fogadok), hogy ugye ez egy olyan hormon, ami arra hivatott, hogy szabályozza a ciklusomat? Igen, válaszolja. Eltűnődöm kicsit. Aztán azt mondja, háromszázhúsz forint lesz. Visszakérdezek. Háromszázhúsz? Csak? Akkor köszönöm, nem kérem.
Ilyen egy hülye vagyok! Majdnem kiváltottam egy mérget és csak az tartott vissza, hogy nagyon olcsó.
Hogy akkor most mi van? Hormon. Beállítani. Szabályozni. Ciklus. Vérzés. Kellemetlenség.
De hát ha nem tenné be a farkát a vaginámba a zuram (házasélet. Tényleg! Milyen igaza van!), akkor ez az egész kellemetlenség nem lenne. Nem is tudnék róla. Nem is tudnám, hogy van nekem egy ilyen szűk cipőm. Csak ott árválkodna a gardróbban és nem tudnám, hogy van. Amiről nem tudunk, az nincs. Nem igaz?
Na jó, ez egy hülyeség, de azért nem hagy nyugodni a gondolat. Hogy a farok ott bennem, az most miért is?
Ja persze, a gyerekek. Oké ez egy.
Aztán van a szex. Élvezet. Balance. Simogatás. Jaj, de jó. Megnyugvás.
Valaha volt ilyen a szex? Valaha. Biztosan. Nyilván. Úgy emlékszem persze, hiszen rengeteg pasim volt. Nyilván élveztem. Egy pillanatra nem vagyok biztos már annyira mindebben. Hagyjuk inkább, nem fogom most marcangolni magam, mikor van egy kellemetlenségem, amin szintén lehet morfondírozni.
De nem. Csak jön újra meg újra ez a hülyeség, hogy minek is rakja belém a farkát, amikor nekem az nem jó. És ráadásul kellemetlenséget okoz. Ami nem is lenne, ha nem tenné belém. Szóval lássuk be végre: azért teszi belém, mert az neki jó. Az neki örömet okoz, és utána olyan nyugodt lesz. És olyan nyugodt lesz aztán minden. A gyerekekkel sem ordibál egy pár napig. Szóval nézzük a jó oldalát. Annyira rendes ember. Annyira. Vagy annyira mégse. Mert nekem ezt csinálta!
Nézzük csak. Főzök. Évek óta főzök. Egyrészt mert a gyerekeknek kell a főtt kaja (nem is, hiszen esznek a suliban), másrészt mert attól család a család, hogy együtt eszünk és anya főz apa mosdik, együtt a család.
Én a magam részéről utálom a főtt kaját. Azért csinálom, mert lásd fenn. Ja, ja. Akkor ez olyan, mint a farok bennem. Nekem nem igényem, nem is esik jól, de hát lásd fenn.
Asszem, lábon hordom ki az idegösszeomlást, ha ezt így folytatom.
Ja bassz!!! Megvan!!! Hüvelyi orgazmus. Bringásahegyen mondta is, hogy ja, ja, te írsz a hüvelyi orgazmusról! Igen. Hogyne. Ami nekem sosem volt. Végül is jogász vagyok, rengeteget tudok összehordani olyasmiről, amiről gőzöm nincs. Ez nem lehet probléma.
Nézzük csak. Azt írja a velvet (ezt sokan olvassák, ugye):
A nők kis százaléka élvezi, ha csak a hüvelyfalát ingerlik, a legtöbben direkt csiklóizgatással képesek csak a csúcsra törni.
Meg még ezt is:
A hüvelyi orgazmus mítoszként kering, ezt csak táplálják azok a női magazinok, amik bőszen erőltetik a nőkre, márpedig hüvelyi orgazmus nélkül egy nő nem nő. Ennek alapja is van, a hüvelyi orgazmus és a csikló orgazmus, azaz a dualisztikus orgazmuselmélet Freud nevéhez köthető. Freud úgy vélte, egy nőnek el kell hagynia a klitoriális örömöket, ha már felnőtté vált, neki köszönhető a téves hüvelyi, azaz vaginális orgazmus kifejezés is. A pszichológus csak azokat a nőket tartotta pszichoszexuálisan érettnek, akik képesek voltak elhagyni a klitoriális orgazmust. Akik azonban csak a csikló ingerlésével érték el a csúcsot, azok szerinte kezelésre szorultak. Ma már ennyire nem súlyos a helyzet, de beszélni azért még mindig fontos erről a kérdéskörről a tévképzetek eloszlatása miatt.
Na jó van máááár! Éppen forradalmat akartam előkészíteni, de már a velvet is megírta!
Pont ezt akartam megírni. Tényleg egy senkiházi, gondolatnélkül, hülyepicsa vagyok, aki feltalálta a spanyolviaszt – apám mondása. (Meg még az is, hogy a kóbor apácák megtévesztésére. Mondjuk ez most nem illik ide, de ezt mindig mondja, ha valamit kérdezek tőle. Kiskoromban mennyi fejtörést okozott ez nekem. Te jó ég. A kóbor apácákkal egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Hogy azok mik? És ráadásul megtévesztésére. Húha, de jó volt akkor még! Azt se tudtam, kik azok a kóbor apácák, most meg még hüvelyi orgazmusom sincs. Szép kis karrier.)
Szóval minden itt van, kérem, szépen feketén-fehéren. Freud nagy károkat okozott. Amikor azt olvastam valahol (a Bringásahegyen-beszélgetés óta keresem a lakásban ezt a könyvet, de sem a címére, sem a szerzőjére, sem a témájára, sem a formájára, színére és állagára nem emlékszem), hogy Freud viszonylag rövid klinikai gyakorlat után rögzítette és előadásokon kifejtette, könyvekben le is írta, hogy a felnőttkori hisztéria mögött minden esetben gyerekkori szexuális bántalmazás áll. Minden esetben. Tehát minden hisztis felnőtt nőt a gyerekszobában vagy az apja, vagy a bátyja, vagy az unokatestvére, vagy az arra járó férfi felnőtt – benézek a gyerekszobába, olyan csend van ott – abuzálta. Ha nem volt gyerekszobája, akkor nem tudjuk mi történt vele (illetve tudjuk, csak erről Freud barátunk nem írt), mivel a pszichológus fehér, középosztálybeli, polgárok úri huncutsága volt akkoriban (meg most is).
Aztán ezt tényleg szépen leírta és elő is adta több helyen. Én annyira büszke vagyok erre a Freud fiúra, hogy erre így rájött. (Mifasz? Ezért kutatott, meg mélyinterjúzott, hogy egy teljes mértékben közkeletű tényt felfedezzen. Hogy ha valakin erőszakot követnek el, akkor az lelki nyomorék lesz és nagyjából a női lakosság teljes egésze ebben a tekintetben nyomorék volt. Kellett hozzá egy Freud, hogy ez így ki legyen mondva. Tényleg kurva nagy lépéseket tettünk meg azóta. Ja. Szavazhatunk, meg autót vezethetünk. Tényleg. Nagy dolgok ezek.)
Na, de nem lett a dolog vége hapiend. Merthogy ezek a fehér öltönyös faszik nagyon dühösek lettek ám! Hogy elvette ez a Freud fiú a játékszerüket. Meg is kérték őt szépen udvariasan, közben elképzelem, a nyakkendőjükön is igazítottak egy pöppet (ez a csöppet és a pöpecül szó összevonása, jó, nem?), hogy ugyan vonja már vissza ezt a sok baromságot, amit összehordott. Mert jó, jó, szép dolog a tudomány, de azért eddig és ne tovább!
Freud aztán jól vissza is vont mindent, ahogy azt kell. Írmagja sem maradt ennek az elméletnek, helyette (rendelésre, a fizetőképes kereslet igénye szerint – innen el is jutok egy pillanatra a főzőpultom fölé, ahol szintén mások igénye szerint kavarom a levest, de ez az én agymenésem, szóval bocsánat érte) megalkotta ezt az eszement hüvelyi_orgazmus_érett_nő_. Klitoriális_orgazmus_éretlen (vö. hisztéria)_nő- elméletet.
Innen hiányzik a jogorvoslat! Kiáltok fel magamban. Amikor ezt így megcsinálta, megírta, visszavonta, újat kreált – hol voltak a nők? Hol tiltakozhattak, mondhatták el kifogásaikat, emelhették fel a szavukat, terjeszthettek elő törvényt a nyakkendős erőszaktevők ellen?
Hol?
Gyerekszobákban. A konyhákban. Az étkezőben. Rosszulléttel küzdve a heverőn pihegve. Kinn a földeken (ők az egészről nyilván nem értesültek). Benn a gyárakban (nyilván ők sem).
Az állig begombolt ruhában mereven a zurukat hazaváró polgárnők. Hol voltak? Mindeközben?
Sehol. Sehol nem voltak. Ehhez az egészhez ők hülyék. A szakember, az ugye Freud. A vizsgálandó anyag, a matéria, az a nő. Lássuk be. Ennek így kellett lenni. Ennek így kell lenni.
Asszem, hiába minden. Még a velvet is megírta, aztán mégis itt vagyok, hogy bűntudatom van, és szarnak, kidobandó szelektív hulladéknak érzem magam a hüvelyi orgazmusom hiánya miatt.
A velvet is megírta. De hát megírta már egy csomó hülye újság azt is, hogy a nők sokkal több időt töltenek a család menedzselésével, mint a férfiak. Sokkal többet a házimunkával, és egyébként a munkahelyeken is ott vannak. Aztán? Történt valami. Nem.
Így lehet ez a hüvelyi orgazmussal is. Hogy leírta egy sor szak(szar)cikk, meg még film is készült belőle. Ez igazán nem akadálya annak, hogy három barátnőd nézzen le rád megvetően: neked nincs? Nem mondod? Meg lehet tanulni. Figyelj. Úgy kell csinálni – és mondják, hogy hogyan. Hogy úgy mozogj (újabb feladat), úgy igazítsd (még egy), úgy helyezkedj (még egy).
Itt is itt van, ni:
Akinek nincs “hüvelyi orgazmusa”, azaz behatolás közben, pusztán csak a hüvelyt ingerelve nem éri el a csúcspontot, nem kell aggódnia, mert nők milliói vannak ugyanígy ezzel. Ha azonban igényli, akkor megtanulhatja, hogyan élvezzen aktus közben, azonban ezt csak párban lehet elsajátítani, sok-sok gyakorlással. Ebben a szexpózoknak is nagy szerepük van. Azoknak, akik szeretnek irányítani, a lovagló pózt ajánljuk. Ebben a pózban tökéletesen gyakorolható a híd-manőver, azaz az átszokás: a férfin szemben lovagolva a vénuszdomb dörzsölődik a férfi testéhez. Ez elősegíthető puha, vékony selyemsállal is, amit a férfi péniszének tövéhez lehet lazán tekerni, ekkor lovaglás közben a csikló a sálhoz ér. A vibráló péniszgyűrűkkel ugyanezt a hatást lehet elérni.
Jaj de jó! Nincs már min rágódnom. Hiszen nem kell aggódnom, nők milliói vannak ezzel így. És ezt így leírják. Nők millióinak van ezzel egy kis kellemetlensége, de hát a szex az behatolás. Nincs mese. Ezzel együtt kell élni. Vagy meg kell halni.
A Freud-sztoriról itt olvashattok bővebben:
A Velvet klitorális szóhasználatát a jóval elterjedtebb klitoriálisra javítottam. A szerk.
Tagged: család, házasság, lélek, munkamegosztás, nemi szerepek, sajtó, szex, szexualitás, társadalom, vendégposzt
