ne vedd át az írásaimat
szerzőijog-policy itt: ne lopj!
Megénekeltük már, hogy milyen az, amikor nincs szex a párkapcsolatban, és ennek okait:
és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem
Most arról a szintén gyakori helyzetről írok, amikor van szex, de nem az igazi. Két részben.
Itt, a nagy blogtesztben két kérdés is foglalkozik ezzel. Az egyik: Szoktál szeretkezni? A másik: Életed legfontosabb kapcsolatában milyen élmény volt a szex? Elgondolkodtatóak a válaszok, ha rákattintotok arra, hogy View results, láthatjátok a százalékos arányt.
Most leírom kisebb részben a saját tapasztalataimat, nagyobb részben a jelenséggel kapcsolatos sejtéseimet (“ez tipikus lehet”), valamint annak összegzését, amit az évek alatt a tartós párkapcsolatban élők meséltek nekem a döccenőikről.
A “van, de nem elég jó” szex legelső góca a stressz. Az, amit ma házasságnak, családnak nevezünk, mindenestül alkalmatlan arra, hogy szabad, gyermeki, örömelvű énünk megőrződjék benne. Mindig csak a bajunk lesz a másikkal. A szereposztással, a munkával, a gyerekkel, a pénzzel, a lakással. Az önfeledtséget lehetetlenné tevő háziasszony-üzemmód, a készenlét, a bűntudat, a beosztással élő, figyelmes, felelős, számon tartó, mindent átgondoló működés megöli a jó szexet. Avagy a megélhetés utáni hajsza, a monoton mindennapok, a határidős szorongás. Ugyanezért nem ugrunk le egy napra Pécsre sem műsoron kívül, és ezért nem ülünk be olyan helyekre, ahová amúgy nem szoktunk: rutin az élet. A jó szex három halmaz: 1. játék, 2. érzelmesség és 3. nyersen elemi késztetések, tabutlan ömlések metszetében van. Tele meglepő kanyarral. Nyitottnak és csodálkozónak maradni, az újra fogékonynak lenni bizony nem könnyű a hétköznapok taposómalmának forgatagában, kedves olvasók!
A szex: közelség. Az élet, amit élünk, viszont akkor konfliktusmentes, ha nem megyünk bele minden beszélgetésbe a társunkkal, ellenben szépen elidegenedünk, és jobbára a fejünkben, egymagunk (netán: ismeretlenekkel való kommentelésben) éljük meg a lényegünket. Szereppé válik a létezés. Ha megmondanánk, amit igazából gondolunk, hamar csomagolna a másik. Ahogy telnek az évek, egyre inkább.
A szex: bizalom. Elemi, kiszolgáltatott, gyermeki. És mi neheztelünk a társunkra. Jó okkal. A pontosan játszott szerep mögé befér temérdek keserű érzés. Nem látja senki. Hogy igazából, bár ezt szégyelljük, unalmas, kiszáradt kórónak vagy értetlen fasznak tartjuk, akár az is.
S talán nem ok nélkül. A kapcsolatunk mindenestül alkalmatlanná vált arra, hogy abban a másik legjobb, fényes, fiatal, romlatlan énje felcsillanhasson. Kérdezitek, miért? Mert ilyen feladatokat ró a nyakunkba a családnak nevezett intézmény, amelyek közepette nem lehet szépnek és csillogónak megmaradni, mert a kondibérlet is önzés. Áldozat, monotóniatűrés, háztartási füzet.
A szex: spontán. Ha a rendszeres ún. házasélet elvárt jog, a kényelem, ami a házassággal jár, ha “szexnek lennie kell, az a normális”, az nem sok jót ígér. Mondhatni, megfojtja a megújulásra való képességet.
A szex: csomag. Szív, test, életmód együtt. A legjobb azzal szeretkezni, aki rajongva szeret, és aki felé áradni vagyunk képesek, és nem állnak az áradás útjába neheztelések, elhallgatások, megoldatlanságok zsilipjei, vagy legalábbis friss eső mossa le a lerakódásokat. Különösen férjek hajlamosak leválasztani a kapcsolat minőségéről a szexet: este van, tegyük félre a sérelmeket és legyen szex, mert lennie kell. Ezzel ne büntessen a másik. S tényleg így élik meg: őket büntetik. Megvonják azt, ami jár.
Egyébként mélységesen egyetértek Esterházyval:
Egy nő 16.
Én nem tartottam, ez az igazság, katasztrofálisnak, hogy a testünkben nem lobog a tűz, az ímmel-ámmalból is szép dolgok csiholódhatnak. Meg aztán én bírom azt, ha csak úgy fekszem mellette, és lóg a kezem az ölébe.
No de a kicsikart szex (itt is van ám egy izgalmas szavazás), a csikarás maga és aztán az ebből következő nem-frenetikus aktusok élménye rossz spirálba kergeti a nőket. A vágy előbb-utóbb teljesen kihűl, nyomás alatt elmúlik és elfelejtődik a spontánul lobbanó igény, akár gulágon a szamizdat. “Legalább nekem legyen jó” — ez a biztos szexgyilkos mondat. Nem, kézzel, szájjal sincs kedve, nincs kedve hozzád. Akkor lesz szex, ha kölcsönösen kívánjátok egymást. Ha pedig nagyon ügyködik az egyik, hogy a vonakodó másiknak legyen kedve, az csak jobban távolít: a célratörés kilátszik a gyengéd gesztusok alól.
Elfelejtettétek egymást. Már nem megy magától a földrengés-élmény, a hétköznapok rengeteg aprósága, gyakran szép, szívmelengető, otthonszagú történések közepette is egyszer csak azon veszed észre magatokat, hogy hetek óta nem volt semmi. Haj, fiatalon, az de szép volt, de már más az élet, más a prioritás. Ha ezzel nyugtatgatod magad, megérdemled a sorsotokat, és egészen biztosan elromlik a kapcsolatotok. Csípd nyakon a problémát!
Az is lehet, hogy nem oldható meg: minden változik: az emberek kinövik egymást, elmúlnak egymás mellől, testileg is. Úgy teszünk, mintha kötelező lenne az élethosszig tartó monogám kapcsolat és benne az egyenletes, örömteli szex, aztán nem értjük, kudarcnak éljük meg, ha ez az ambiciózus elképzelés kudarcnak bizonyul. Ebből, amit házasságnak neveznek olyan sokan, leginkább kiugrani, elkívánkozni, boldogtalannak lenni lehet. Akkor, amikor elmúlt mellőle az, amitől jó lehet a szex, már mással tudna felcsillanni. Csillan is.
Ha a férfi színesítene a szokásoson, próbálna ki valami újat, a közös tudatban számtalan verziót talál, amelyek a pornográfián alapulnak. Az meg oda-vissza működik: a pornó leképezi és felnagyítja a tipikus vágyakat, másrészt formálja is őket. Ezek pedig gyakran kapcsolódnak erőszakhoz, kényszerítéshez, mivel a pornó nem a nőkről szól, sőt: nemierőszak-kultúrában élünk, bármilyen furcsán is hangozzék ez. (Én már értem, a továbbiakat Dézsánál keressétek.)
Szóval, a férfiak nagyon is jól szokták tudni, mitől lenne nekik jobb. Ha például ilyenebb lenne a partner, ha benne lenne abban, de sajnos, nem olyan, és sajnos, nincs (és: akad más, aki olyan, és aki benne van, ha máshol nem, a képernyőn). Ha viszont egy nő szeretne valami mást az ágyban, az gyakrabban marad homályos képzet, nem annyira áll rendelkezésre kézenfekvő a pornóklisé-válasz. És mintha nem is érezné jogosnak, hogy ilyenekre vágyjon, hogy határozott elképzelései legyenek, hogy bármire is rávegye a partnerét. A szex, ugye, nem arra való, hogy a nőnek legyen jó. Később már nem is gondolkodik semmin a nő, eljő a pótcselekvések kora, beleborul a gyerekébe, a muffinokba, köt-horgol a sok anya. Márpedig a szexuális frusztráció romboló tud lenni, az ő életében is. Úgy marad teste, lelke, házassága, megoldatlanul, félbe-szerbe.
Innen folytatom holnap, a második rész a test és a beidegződések konkrétabb problémáiról szól.
Ez a második rész: nem elég jó a szex 2.
Tagged: házasság, miért?, párkapcsolat, szex, szexualitás
